Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1935 (1936)

Figyelő - Adatok a hortobágyi juhász életéhez

121 legeltetni. A rendszerint kisült, kiszikkadt pusztán csak a borzos grófok maradnak, bár ők is megszoktak egyezni olyan gazdával, aki földjét a juhnyájjal trágyáztatni akarja. A juhász augusztusi hazavonulása igen érdekes. A gazda kijön szekerével. Arra felpakolnak mindent, ami csak érték. A gyermekek, az asszony a szekérre ülnek. A juhász megvárja a déli hőség múlását és kb. 3—4 órakor lassan megindul nyájával. A szekér a nyáj után halad. Egész éjjel tart a vándorlás, rendszerint holdfénynél s hajnalra érnek tanyát. A család alhatik a szekéren, de a juhásznak ilyenkor nincs pihenése. Neki minden fáradságot megér az a tudat, hogy éjjel juhai bátran mehetnek ; nem gyötri a jószágot a hőség, nem szív annyi port, nem liheg annyira. Mikor a jószág lelegelte a tarlót, mikor a nyáj kiszorul a tagból, a juhász úgy október elején visszavonul a pusztára és ott marad mindaddig, míg a hó el nem takarja az őszi esőzésekben felzöldült legelőt. Különben a juhászok nem szeretik az esőt. A nyájat beterelik a hodályba, hogy a gyapja ne ázzon, mert azáltal könnyebb lesz. Míg ha zsíros, piszkos marad, juhonként legalább 1 kilóval súlyosabb. Érdekes felemlegetni a következőket is. A juhászok szerint magyar juh mellett a pulit, különösen lia még nem eléggé tanult, nem szabad kolonc nélkül tartani. Ugyanis a magyarjuh nagyon „szilaj" és ha egy jó erőben lévő puli megriassza, úgy elszalad a nyáj, hogy keresheti a gazdája. Úgyszintén nyári hőségben is bajt okozhat a puli. Mikor a magyar juhok fejőket letartva összebújnak s ugyanakkor a pulilói hirtelen megriadnak, felcsapva fejőket, hegyes szarvukkal kiszúrják egy más hasát. Ezekből a szempontokból a vegyes nyáj már előnyösebb, mert a jámborabb merino fajta nem bírja az iramot s a riadt nyájat a futásban mérsékeli, úgyszintén kárt sem okozhat a másikban. A jámborabb birkanyájat némelyik juhász akár a pulira bízza. Ez okos puli teljesítménye sokszor hihetetlen. 1934 őszén magam láttam, hogy a Görbeháton egy puli 8 legelésző malacot őrzött a kunyhó közelében. Idegen pulit nem engedett hozzájuk közeledni s a malacoknak mindig nyomában volt. Az a találékonyság sem utolsó, melyet a már említett Tóth Péter öreg bennkosztos juhász kunyhójában tapasztaltam. A görbeháti juhásztársadalom őt tartja a legjobb, legtapasztaltabb, legrégimódibb ősi juhásznak. Neki nem kell se vasaló, se lözőfa. Bent a kuryhóban főz, a keresztfáról dróton alácsüngő bográcsban. Emiatt az egész kunyhó belseje fekete, kormos. A füst az ajtón megy ki és az ajtóval szemben a hátsó fal kerek lyukán. Ha az ajtó zárva van, ezen a kerek nyíláson száll ki és be az a füsti fecske pár is, melynek fészke az egyik szaruülőn van. Hogy le ne essen, az öreg juhász gondosan