Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1935 (1936)
Figyelő - Könyvismertetések
122 körül drótozta, odakötözte. Még érdekesebb az, mint védte elemózsiáját a gonosz és ravasz egérhad ellen? A kunyhó közepén kb. 1 m. magas sima cövek egy kis vesszőrácsot tart, melyen kenyér, szalona, száraztészta van. A cövek tövét egy nyakatlan és fenéknélküli üveg övezi, melyen az egér nem tud felkúszni. Az élelem felett felülről drótra akasztott s félig vízzel telt bogrács lóg, úgy, hogy a felülről leugrani készülő egér abba potytyan belé. — Ugyanityen ügyes találmány a sült hús tartására szolgáló horog. A szaru ülőről lefelé kétágú drót fut össze. Itt egy üvegnyakat kis fapecek tart úgy, hogy az éles üvegélek a lekúszó egeret feltartják. A pecek alatti horgon lóg a sült hús. s. j. Könyvismertetések. Simonffy Sámuel, a debreceni nemes kalmártársaság kiváló tagja, debreceni főbíró élete, munkássága, családja és kora (1754—1821). írta : Nagybákay (Rickl) Antal. A Debreceni Tisza István Tudománvos Társaság I. osztálvának kiadványa. Debrecen, 1936. 8° 71 'lap. Ez a régiesen hosszadalmas cím mintha arra való is volna, hogy a szerző előre tudassa olvasóival : írásának hőse az itthoni nemes kalmártársaság kebeléből ült bele Debrecen város díszes főbírói székébe. A könyv írójának ez a célja természetes és nálunk különösen tiszteletreméltó. Ő maga is a kalmárok rendjéhez tartozik, amely hajdan annyi érdemes, kitűnő világi elöljárót : szenátort, fürmendert, főbírót termelt ki e tömérdek bajjal küszködött, sokat szenvedett és nagy dolgokra elhívott város polgárságának. A szerzőt úgy ismerjük, mint telivér kereskedőt, amit úgy kell érteni, hogy apai, anyai ágról való elődei többnyire kereskedők és ő benne is kering valami a szintén kalmárkodott németújfalui Simonffy Sámuel nemes véréből. Egészen rendjén van tehát, ha szívvel-lélekkel büszke a családjában nemzedékről-nemzedékre öröklődött, vagyont és tekintélyt szerző, mégis sokaktól lenézett tisztes kereskedői foglalkozásra. Ez a 71 lapra terjedő történeti életrajz nem professzionátus, nem hivatásos történetíró, hanem műkedvelő kutató műve. Az előszóban erre ő maga is hivatkozik. És már nem először vállalkozik arra, hogy dicsekedve bizonyítgassa benne a debreceni régi kereskedő rend történeti szerepének jelentőségét, befolyását a helyi közéletre és különösen erős magyarságát, nemesi előjogokkal is biró tagjainak nagy számát. Nagybákay Antalnak ezek az írásai ahhoz a történetkutató iskolához tartoznak, amely a helytörténet, közelebbről Debrecen gazdaságtörténete különböző részleteinek, szakaszainak felderítésére, tisztázására és ismeretessé tételére törekszik.
