Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1935 (1936)

Figyelő - Adatok a daruvadászathoz és a darutoll viseletéhez

116 idején elmondott ama becses megfigyelését és tapasztalatát, mely szerint az őrdaru kb. 200 lépésre lát a legélesebben, azon belül ébersége nem olyan veszedelmes, mert ,,a daru magas állat és a közeli tárgyakon túllát" Ecsedi Istvánnak adtam át, aki azt „Népies vadfogás" etc. c. dolgozatában fel is használta. Balmazújvároson ma is emlegetnek egy daruvadászt, aki ezelőtt negyven esztendővel a böszörményi rétek vizében több mint egy kilométert hasoncsúszott két daru felé, csak a puskáját és a fejét tartotta ki a vízből. Ugyanő a daru húsát megette, míg a gólyáét kesernyésnek, rossznak tartotta. Híres daruvaclász volt egykoron Zagyva János Kábán, aki olyan szenvedéllyel űzte ezt a terhes szórakozást, hogy daruköltözéskor elhagyta faluját és valamerre dél felé vándorolt, hol a darvak nagyobb tömegben voltak találhatók. A magyarember azt tartja, hogy a daru legszebb tollai szárnya alól vannak kinőve. A valóság az, hogy a daru mindkét szárnyán a hátsó evezők ívesen vannak meggörbülve. Öreg példányoknál, különösen a kandarunál ezek a hátsó evezők foszlottasan fodrosak. Ezek az igazi, a legbecsesebb „daru toll"-ak. Aszerint, hogy melyik szárnyáról valók a darunak, 2—3 jobbos és 2—3 balos tolla van minden üreg példánynak. Ezek szépen karikára vannak görbülve. Néha a hegye a tövéhez hajlik. Csak ezeket az igazi dísztollakat meri a darutoll-árus ujjára csavarni. Egy ilyen toll ára 6—10, némelyek szerint 15 forint is volt. Jobbmódú legény két tollat is tűzött a kalapjához, éspedig egy balost és egy jobbost egymáshoz fordítva. A valódi szép darutoll a kalap mindkét oldalán megállta a helyét. Tövéhez kis selyemrózsát tűztek. Itt említjük meg, hogy a toll alsó egyenes nyelét belső és külső tollzászlójávai együtt a hajlásig a toll táblájá-nak vagy tányérjá-nak nevezik. A görbülő középső része a toll dereka, a lehajló rész a toll hegye. Természetes, hogy a daruvadász nehéz és fáradságos munkája után csupán az igazi tollakkal nem elégedhetett meg. Hasznát akarta venni a farktollaknak is. A daru farktollai nem hajlanak karikába és színük is sötétebb. A daruvadász ezeken a bajokon úgy segített, hogy a farktollakat és általában az erősnyelű tollakat „kiherélte". Ez abból állott, hogy a toll derekának a szárából a belső oldalon, éles kés hegyével egy keskeny csíkot hosszában kimetszett, miáltal a tollat könnyebben lehetett meghajlítani. Ha még mindig erős volt a toll, a hegyét cérnával a derekához kötötte s egy ideig így tartotta. A toll zászlóját a derekán és hegyén késsel göndörítették. Ha a toll nagyon kiszáradt, a nyele vagy kocsánva kiegyenesedett. Ilyenkor a fogasra vagy a komótba helyezett kalapon a darutoll hegyére kenyérbélből gyúrt golyócskát ragasztottak, mely a tollat lehúzta, ívelt formában tartotta. Pálinkás vízben mosotl