Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

378 hogy a debreceni közmondás ezzel vigasztalta a gyermeket, haatányér eltört: „cseréptányér, fakanál: ha eltörik se nagy kár!" A vászontányért füstöléssel megerősítették. Ámde ezt a fekete vastag falú tányért nem szerették, nem is nagyon használták. A XVIII. század végén és a XIX. század elején kezdett fellendülni a mázas tányér csinálása. Előbb csak egyszínű, főleg barna,

rzöld tányért csináltak, később virágozták is Fig. 123. ábra. Cseréptányérok mázosak és alakosak. Déri múzeum. Irdene Teller mit Figuren. Déri Museum. a tányért. Ezek közül a szép rózsás, rozmaring'os tányérok a háztartás díszei voltak. Később a tányér szélét virágokkal díszítették, a fenekére pedig alakot „írtak". Főalakjaik a nők voltak. Legtöbb tányéron szépöltözetű nők vannak virágcsokorral. Megállapítható az akkori divat róla. Ezenkívül a betyár, a pandúr és a zsidó jellemző alakjai ezeknek a tányéroknak.