Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

370 sok tréfát csináltak a zsidóbicskával : Ej h mikor én még légin vótam, kilenc zsidóbicska lógott a gatyám madzagán, a tizedik meg ott handarikázott a sutba !. . . A zsidóbicskából fejlődött ki külföldi hatásra a különféle fanyelű egyenes kés, csont- és szarunyelű behajtós kés. Idők folyamán a debreceni behajtós késekre villát szereltek. Előbb a villát a késnvél végébe dugták, ez a jar villás-kés, később oldalába szerelték s ez az oldalvillás-kés. A debreceni késesek ebben nadályos embernél még én is láttam a Tiszamentén. Elvétve agyagból, sőt csontból is csináltak kanalat. Én azt hiszem a legtöbb kanál fából készült. Egy darab fából hamar kanalat faragott a szegényember, evett vele, ha eltört, elveszett, csinált másikat. Ézért mondja a közmondás : cseréptányér fakanál : ha eltörik se nagy kár ! A tiszamenti utamban nagyon sokszor láttam, hogy nyárfa gallyból pár perc alatt nagyon takaros kanalat csináltak a halászok. A régi kanalak formája hosszúkás volt. Ezért a magyar csónakfejű kanálnak nevezte. Vagyis a kanálnak van feje, nyele és kettőt összekötő nyaka. Az egyfajta evőkanálból remeket tudtak csinálni. Ma már Debrecenben egy késes van, s ez is küzd a mindent legázoló gyáriparral. Ennek a munkájával kell megelégedni. A kanál szintén Fig. 115. ábra. Evőkanalak fából. Déri múzeum. Hölzerne Esslöffel. Déri Museum. régi eszköze az embernek, talán egyenlő a késsel. A debreceni tanyai ember övedzőnek tréfálja. A legrégibb ember nem használt kanalat. A leves ételt itta, nem kanalazta. így eszik a levest a török, arab népek ma is. De már a bronz korban találunk kagylóhéjakat, melyeket fadarabba szorítva kanálként használtak. Ez a kanál primitív népeknél ma is megvan, sőt egész szegény halász,