Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

371 idők folyamán a különböző ételekhez különböző kanalak fejlődtek ki, de ezek már jobbára kerekfejű bikkfából készültek. Nevük is más lett. Az evőkanalon kívül vannak rántáskavaró, kásakavaró, kovásztevő kanalak. Ezek egész laposak. A lencsetörő kanálnak domború háta van. A pergelő-kanál is öblös, de ki van lyuggalva. A kóstoló, tejfelmérő kiskanál, nagy, kicsi, leveses hosszúnyelű fakanáltól az óriási szőlőrakó, hatalmas öblös, cseberszerűJfakanálig nagyon szép tanulságos változata van Fig. 116. ábra. Fakanalak. 1—5. Merőkanalak. 2. Aludttej-evőkanál. 3—8. Rántáskavaró. 6. Kovásztevő-kanál. 7. Zsírsütő-kanál. Hölzerne Löffel. 1—5. Schöpflöffel. 2. Esslöffel zur Sauermilch. 3—8. Löffel zum Rühren der Einbrenn. 6. Löffel zum Sauerteig. 7. Seihlöffel zum Schma1z\ a fakanalaknak. A fakanalakat a XIX. század folyamán az erősebb, tartósabb vaskanál kiszorította. Vaslemezből préselték. Ekkor jöttek divatba a nagyon erős kerekfejű hosszúnyelű, vaskanalak, melyek, ha el nem lopták, egy emberéletig tartottak. A pásztor, napszámos, kisgazda nagyon szerette, könnyen lehetett vele főzni, enni, könnyen lehetett tisztántartani. Ebben is több változat volt. Volt kisfejű, nagyon hosszú nyelű főző és nagyobb, öblösebb fejű, rövidebbnyelű evőkanál, jellegzetesebb volt a teljesen lapos fejű nagyon erős nyelű kása21