Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

358 hetenként három-négyszer összeseprik a juhport és ezzel télen a faluban fűtenek. Jó tűzrevaló a kemencében. Szép kenyér sül nála, csak egy kis szaga van. A gané feltüzelésével nagy kárt tesznek a legelő gazdaságnak. A mezőgazdasággal foglalkozók télen összehordják a trágyát, szalmával felkeverik, vízzel vagy trágyalével megöntik, tavasszal deszkaformába tapossák, kivetik, megszárítják. Ez a levélgané, mely eladó portéka és vásári ára van. A trágya eladásával és feltüzelésével nem kevés kárt tesznek a mezőgazdaságnak. Ez a ganéval való tüzelés. A másik tüzelő anyag a tanyákon a szalma. Ezelőtt a kocsisnak, aratóknak a fizetésébe bele volt véve egy vagy két szekér tűzrevaló szalma. Ma már nem adnak, mert a szalma kell téli Fig. 101. ábra. Földfeléépített sárkatlan, mögötte a tüzelőanyag szárított trágya a pusztán. Kochherd aus Lehmerde geformt. Nebenan das Heizmaterial : getrockneter Kuhmist auf der Heide. takarmánynak, alomnak a jószág teleltetésnél. Ma már a tanyákon sem igen főznek, sütnek szalmánál, ami a trágyázás javulására mutat. Szalma helyett inkább csutkatövet szednek és ezzel tüzelnek és fűtenek. A tavaszi zöld vetést május elején ellepik az emberek, asszonyok, gyermekek. Kétrét görnyedve húzgálják ki a csutkatöveket jobbkezükkel, a balkezükben bot van, ezzel megütögetik, hogy a föld hadd hulljon ki a gyökerek közül. Csomóra hányják és ha ráér a szekér, felhányják rá,, ha részibe szedték a részt elviszik a faluba, a többit átadják a gazdának. Jelentős tüzelőanyag a csutkaízík. A telelő jószág a szabad