Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

357 XII. A magyar nép tűzrevalója. Hogy a szegényember tűzrevalóját miként szerzi be, mindig az adott körülményektől függ. A nagy pusztaságokon, mint aminő a Hortobágy-folyó vidéke, a legelőkön tenyésző állatok trágyáját gyűjtik össze és tüzelik fel. A hortobágyi pásztor kunyhójánál áll egy nagy kazal tehén gané, melyet a talyigás egész nyáron szed össze. Ősz felé összerakja kazalba, nyers tehén ganéval be is tapasztja, hogy az esetleges eső be ne áztassa és azt tüzeli, azzal főz. Télire téli lakására visz belőle hasonló célból pár szekérrel. A szárazganénak kitűnő a'tűze a szabad tűzhelyen épügy, mint a falusi kemencében. Sőt Fig. 100. ábra. Árvaganévivők a hortobágyi legelőn. Leute tragen trockenen Kuhmist auf der Hortobdgi/er Heide. a környező falvakból is kijárnak a nagy legelőkre. Zsákba szedik a megszáradt nagy lapos tehénganét és viszik háton a faluba főzni, illetve tüzelni vele. A lágyakat pedig megforgatják, hogy az alsó része is száradjon meg, s így másnap vagy harmadnap elviszik. A falvak szegény népe a legelőkről látja el magát tüzelővel, elhordja az amúgy is kevés trágyát a sovány legelőről. A juhászok a hodályban a letaposott összeérett juhtrágyát ásóval felfeszegetik, kockára vágják és a lapokat kirakják a napra száradni. Kúpokba rakják és feltüzelik. De behordják a faluba is és eladják. A juhász megsepri a juh szabadban levő állását. Itt hál a juh éjjelenként és nagyon sok trágyát rak le. Ez hamar szárad és ezt a helyet a juhászok juliporos-nak hívják. A juhporoson