Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

350 Melegbor. Téli kedvelt borital. A melegbort sohasem szabad felforralni, mert az íze megromlik. Ezért a vendéglői forralt bor név nem jó, de az ital is rossz. A bort mázas, vagy mázatlan csuporban, vagy kisebb fazékban mélegíti a gazdasszony, mikor 60—70° C. meleg, mézet (újabban cukrot) tesz bele bőven, egy szál fahajat, egy pár töretlen szegfűt, egy kis töröttgyömbért, egy jó adag finom rózsapaprikát és kész a finom, jó ital. A csikorgó téli időben kint járó gazda be-be néz a házba. Felesége mer neki egy csuporral. Iszik egy jót, megcsettentgeti a nyelvét, megnyalja utána a száját, jóleső hangon dünnyögi : ,,Ez jó Fig. 95. ábra. Boros-céhkorsók és Mihók-kancsók. Déri múzeum. Weinkrüge und Humpen. Déri Museum. volt anyokom !" Ez az erős, fűszeres, forró folyadék jólesően bejárja a gyomrot és megmozgatja az ember vérét, még a kislábaujjában is érzi. Új erőt ad, mehet dolgozni tovább. A hideg tél kiveri a szeszt az ember fejéből. Nem győz rajta az ital, ha többször iszik is. Ellenben a meleg, zárt szobában nem ismeri a gazdát, hamar földhözvágja. Nátha, influenza ellen a próbált parasztemberek 1 liter meleg, 1 liter hideg különböző erejű bort ajánlanak gyógyszerül. És őket meggyógyítja, jobban, mint a patika gyógyszere. Az igaz, hogy amikor a bor aljára érnek, hova a fűszer, paprika leszáll, olyan erős, hogy majd kiugrik a szemük. Én is ajánlhatom, mert én is ezzel veszem elejét korunkban mindkét divatos nyavalyának. A pállj inka Ízesítése. Az alföldi ember a pályinkát eleitől