Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)
Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom
349 Még annyit, hogy a csapszékekben a bort cserépcsuporral mérték. Volt itzés, meszelyes csupor. Az ilyen csuproknak nem kerek volt a szája, hanem elől, vagy oldalt orra (csőre) volt kiképezve, ezért a magyar óroscsupor-nak, egyszerűen oros-nak nevezte el és nevezi ma is. A nagyobb csapszékekben tanácsi rendeletre rézedényekbe mérték a bort. 1 Ez időben az itzék, kanták, sőt még a kulacsok is rézből készültek. Ennek az emléke egy régi jó betyárnótában maradt fenn : Becsaliba járnak híres lyányok. Rézitcéből isznak a betyárok. Ej haj nem bánom Becsali betyárnak, becsali bandába magam is beállok. A Déri múzeumban őrizünk ilyen régi rézitzéket és rézkulacsot. A magyar ember még a háború előtt is a bort víznélkül itta. Ha kérdezték tőle, hogy egy kis víz kell-e bele, azt felelte rá : „Adott ebbe a jó Isten eleget !", a korcsmában pedig „töltött ebbe a csaplár eleget". A fröccsöt, hosszúlépést stb. korcsmai műszavakat nem ismerte. Bezzeg ismeri most és issza a boros vizeket. A bor ízesítése. Meg kell jegyeznem, hogy a Tiszántúlon nagyon savanyú, sőt sok esetben kellemetlen ízű borok termettek. Ennek oka az volt, hogy nagyon hamar szüreteltek, nem várták meg, míg a szőlő megérik, továbbá a hordót nem gondozták. A bort nemcsak bicskanyitogató savanyú volt, hanem penészes, vagy más illatú. Voltam olyan lakodalmon, hogy a legények, mikor ittak az oros csuporból, befogták az orrukat, hogy a szagát ne érezzék. Ezért a magyar paraszt a kancsóba citromhajat tett s erre eresztette a bort. A bor néhány óráig állott rajta és nagyon kellemes ízű ital lett. Ha módjukban volt, nemcsak a haját tették a csuporba, hanem a citromot karikára szeletelték és úgy tették a borba. Ez volt a citromos bor, melyet sült disznóoldal, füstölt kolbász, rántotthal evésnél annyiszor ittam. Es a boldog magyar hazában hányszor eldaloltuk a régi betyárnótát : Csaplárosné, nékem halat süssík ke' Amellé meg citromos bort aggyík ke 2 , A zsíros, nehéz ételre mindig savanyúbort kellett inni. Ekkor se meg nem csömöllik az ember, sem a hasát meg nem fekszi. Őseinknek az volt a receptje. Jó recept volt. Ma a pancsolt édesborokat szereti az új nemzedék. Ez elrontja a gyomrát s majd szétveti a fejét. Egy éjszakai ivás után 2—3 napig beteg. Régen 3 nap és 4 éjjel ittunk, semmi bajunk nem volt sem az evéstől, sem az ivástól. 1 Városi jegyzőkönyv. 1676. 19. DVL. 2 Ecsedi—-Bodnár : Hortobágyi pásztor és betyárnóták. 81. 1.
