Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

333 jókora szalonnát vág. Ügy vágja, hogy vékonya, vastagja egyformán essék. Egy jó darab sóshájat is tesz pergelni. Még egy szilke zsírt tesz fel szalonna kímélése végett. A kisebb kásás-zacskóba köleskását végül egy zsákba kolompirt, egy néhány fej vöröshagymát és kevesebb fej fokhagymát tesz és kész a heti eleség. — Na hé ! tegyél egy kis gazt is a kasba az elesígnek ! mondja a gazda a kocsisnak. Ez egy öl szénaízíket a kasfarba tesz fel. Míg a szekérre a gazdasszony vagy a szolgáló hozza először az íteles fazekakat. A kocsis egyenként ülteti a dús gazba, egyenlő távolságra egymástól, hogy össze ne koccanjanak és a rázást is kibírják. Ezután a zacskókat rakja jól fel. Ezek elébe jönnek a kenyerek, elébe a kolompiros-zsák. Az eleség fel van pakkolva. Legfeljebb a kaskaró-ba akasztanak még egy abrakostarisznyát, melyben van a gazdának egy kis maradék tyúkhús és egy üveg bor. A kocsis veszi a ponyvát, betakarja az elesíget, hogy ne süsse a nap, ne lepje a por a hosszú mezei úton. Az eleség előtt a gazdának csinál szalmából ülést, erre az óriási bundát összehajtva felteszi, a kocsis magának a faülést felteszi, befog és vasárnap délután kimennek a tanyára, egy hétre. A tanyán száraz eleséget (tészta, kása, só, paprika) az elesíges ládába teszik. Ez a láda bükkfából készült, nagyon szépen díszített. Elfér benne egy-két heti eleség. A kenyeret a pócra teszik, hogy hadd járja a levegő, különben megpenészedik. Az íteles fazék az íteles szuszik-ba kerül. Csak akkor veszik le, mikor melegíteni akarnak. Egy hét múlva a zacskók kiürülnek, piszkosak lesznek. A gazda összeszedi, a sok piszkos zacskót a legnagyobba dugdossa és hazahozza kimosni. A tisztába pedig újra elesíget visz ki. XI. A magyar ember itala. A debreceni és tiszántúli magyar elsősorban vízivó. Legfőbb vágya, jól lakjék és jót igyék rá. A vizet ásott kutakból issza. Ez a víz nem egészséges, mert a felső talajvíz jön össze az ásott kutakban és abban temérdek salétromsó, sziksó, esetleg keserűsó és még több szerves anyag van. Nem csuda a falvakban gyakran felüti fejét a ragályos betegség. Némelyik kútat mélyebbre kell ásni, ebbe jobbízű víz jön össze, erre nagyon sokan is járnak, ez a jó kút, míg a másik rossz kút és ide kevesen járnak. A közmondás is azt tartja : „sokan járnak, mint a jó kútra !" Az ásott kutak lehetnek sírkutak, gödörkutak és káváskutak. Az első mélyebb ásott kút, deszkával be van fedve, hogy éjjel bele ne essék valaki, a második is hevenyészett gödör valamely vízállás mellett. Ebben összegyűl a víz és ezt isszák, a káváskút rendes kiépített bélelt mély kút, melyben a bélés