Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)
Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom
332 hátára kapja és viszi. Bal szabad kezében a cserépkorsó van. Ebből főzöget, éldegél egész héten. így tarisznyázik egész nyáron, míg a munka tart. Nyáron csak kerül a tarisznyába ennivaló, de jön a tél, mikor nincs kenyere s mikor nem tud elszegődni. Ezért tréfálja a napszámost a debreceni gazda : Nyáron, ha kérdem kendtektől : Mi van a tarisznyába? —- büszkén felelik : pecsenye, kalács ! — Kora tavasszaí, ha kérdezem, búsan mondják : A bocskorom ! — Szegényember többnapi eledelét zsákban viszi. A különféle főzeléket tészta, kása, krumpli fehér vászonzacskóba tartja és a zacskókat a zsákba rakja úgy, hogy hátul a zsák fenekébe egy egész kenyeret, kolompirt, vasfazekat, az elejébe szalonnát, tésztát, sót, paprikát tesz. Ekkor az egészet kétfele veszi úgy, hogy 2/ 3-ad része hátra, egyharmadrésze előre essék. A választásnál kétszer megcsavarintja és így veszi a vállára. Szekeres ember is feltesz a zsákba egy-kétnapi eleséget. A debreceni gazda a várostól nagyon messze fekvő tanyáján gazdálkodik. Ez a gazdaság nagyon gyakorlatiatlan. Idejének tetemes részét, gazdaságától 25—30 kilométerre bent tölti a városban és innen intézkedik. Gazdaságába legfeljebb csak aratás, tengeritörés idejére megy ki. Mikor nincs kint, hazulról küld bentkosztos cselédeinek élelmet. Egy ilyen élelmezés szombaton, vasárnap történik. A kenyír már szombaton kisült. Az ételt vasárnap délelőtt főzik. Fő az óriás fazék füstölt disznóhús a szabad konyhán. Délben megkészíti a tömérdek vereshagymás ecetest. Kisebb cserépfazékba, vagy ételes fabodonba rakja. Minden fazékba megmondja, hogy hány emberre, hány ítel van. P. o. három emberre két ítel. Azután pontosan beköti lantornával. Ez a lantorna vagy marhahólyagból van, vagy hólyagpapír. A fazék szájához mérten levág egy darabot, vízbe megáztatja. Ekkor a fazék száját fehér vászonruhával letakarja, erre helyezi az ázott lantornát. Jó erős spárgával leköti. Még azután meglötyögteti, nem folyik-e valahol, lehet-e a szekérre felpakolni. Az íteles-bodon szájára is fehér ruha kell. Erre jön a fedele, melyet pecekszerű léccel szorítanak le. A gazdasszony a cserépfazekat jobban szereti, mert könnyebb tisztán tartani. De hamar törik. A cserépedényben kevesebb a veszély, hogy az ítel megposhad benne, viszont a fa nehezebben törik. Már a nagy tornác könyöklőjén sorba ki vannak állítva a kenyerek, a fazekak. A vászonzacskók már elő vannak készítve. Legnagyobb a tisztás zacskó. Kisebb, de sokkal erősebb a szalonnás zacskó. Ezen sok folt is van, mert a macska sokszor megtalálja és kirágja a zacskót. Ennél is kisebb finom vászonból készült a kásászacskó, legkisebb a sós-zacskó. Most egy óriási zacskó tésztát raknak, sót, paprikát is hozzáteszi. Mialatt ezt összepakkolják, a gazda az ösztörüből egy
