Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

329 A napszámosember, kondásgyerek, általában a szegényemberek tarisznyában hordják az eleséget. A tarisznya házivászonból készült erős zsacskó, mely abban különbözik a zacskótól, hogy nincs korca, nem húznak bele madzagot, hanem 40—50 cm. nagyságú téglalap alakú zsákocska, melynek felül van a szája, alul a feneke, a száján önmagából fedele, mely ráhajlik. Fedele két sarkában madzag van. Ezzel akasztja a nyakába és úgy csüng az oldalán. Ezért mondja a debreceni ember átka : ,,A koduló tarisznya dörzsölje ki az oldalodat." A tarisznyát Szabolcsban szütyő-nek, Sárréten bakó-nak, Debrecen vidékén szeredás-nak nevezik. A szütyő, bakó anyaga erős vászon vagy zsák, a szeredásé művésziesebb. Kecskeszőrből szőtt, nagyon erős anyag, fedele bőrrel borítva. Külön kell foglalkoznom a szeredással, mely jómódú gazdáknak, iparosoknak, rátarti számadópásztoroknak nagyon kedvelt tarisznyájuk volt. A szeredást szíjgyártómesterek csinálták régen éppen úgy, mint ma is. Anyaga erős kecskeszőrből szőtt, durva fehércsíkos barna szövetből készült 40 cm. hosszú, 45 cm. széles tarisznya. A tarisznya hátulja 2/

3 nagyságban bőrrel van borítva, mely kereszt- és görbevonalakkal a szövetre van varrva. Az első részén a száján van ez a széles bőrözés, viszont alulról is van egy 10 cm. széles bőrözés úgy, hogy a 40 cm.-es lapból mindössze 9 cm. van borítatlan. Az első hátsórész két oldalt szíjjal van kikötve, illetve befonva és a fonatból egy 4 és fél cm. széles, egy méter hosszú folytatólagos szeredás-szíj, mellyel a nyakba akaszthatjuk. A szeredás-szíj jobboldalán a szájtól 10 cm. magasan 4 és fél cm. átmérőjű rézkarika van, ehhez kötik a késhüvely szíját, a baloldalon szintén ennyi távolságra egy kis rézcsat a szíj összecsatolására. A szeredás legszebben kidolgozott része a fedele. A fedelénél két oldala 5 cm. széles kifogazott fekete bőrrel van borítva. Erre jön egy szintén kifogazott 5—6 cm. széles két oldali pirosbőr-szegés. Alján a szövet kirojtozva, a rojt felett egy 8 cm. széles fekete bőrszegély, melyen zöld zsinórral tulipán és rozmaring ág között a magyar címer van. És rendesen a gazda nevének kezdőbetűi is ki vannak kötve. E boríték alja ki van csipkézve és lyuk* gatva. Alatta egy piros bőrborítás van, melynek alja tovább ér mint a fekete és alja körkörösen kicsipkézve és kilyukgatva. Belseje vászonnal borítva, ebből egy nagy zseb is van alakítva, ebbe jött a pogácsa, pálinkás üveg, a külső nagyobb részbe a kenyér, szalonna, tőtött hús. A szeredásnak szép példányai vannak még az öreg debreceni jómódú gazdáknál. A szegényebb embereknél egyszerűbb. A háború után a katonaságtól szerzett hátizsák újabban az új divat és a pénztelenség erősen kiszorította a használatból ezt a szép tarisznyafajtát. A szeredást hordta az oldalán a gyalogos, a lóhátas a nyereg