Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

318 mas, ha mázos, mert a mázatlanon kiüt. Meg is penészedhetik benne.

1 A szilvást a legöregebb férficsaládtag, az „atyus" már augusztus elejétől kezdve őrzi. Az unokák "minden délben meglátogatják. Visznek az atyusnak ebédet, kenyeret, sót, szalonnát, paprikát, gyufát és dohányt. A dohány igen lényeges része az őrzésnek, mert ennek füstje űzi el a szúnyogot. Nem éppen unalmas ez a szilvaőrzés, mert több gazdának van egymás mellett szilvása és mindeniket őrzi egy-egy atyus. Összeülnek, Fig. 83. ábra. Szilvalekvárfőzés Cigándon. 1. Lekvárfőző keresztmetszete. 2. Üst vitorlával. 3. Lekvárkavarás vitorlával. Kochen des Pflaumenmuses in Cigdnd. 1. Kochofen im Querschnitt. 2. Kessel mit Rührstange. 3. Das Rühren. pipázgatnak, beszélgetnek. Múltról, mindenről, gyermekdolgokról. Mikor aztán a napok teltével, úgy szeptember első felében a szilvák vége megráncosodik, megüzeni haza, hogy már jöhetnek a szilváért. Vesszőkosarakkal, dagasztóteknőkkel megrakott szekeren érkezik a család. Először rázzák a fát. Ez a gyermekek dolga. iVztán a még fennmaradt szilvákat hosszú, vékony rudakkal : horgassal és szúrkálóval gallyanként lerázzák. Imittamott azért hagynak egy-két szemet a mezgerélő szegénynek is. 1 Kántor Mihály igazgató úr szíves közlése szerint.