Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

313 •érni. Barna foltok kezdenek sárga testén kiütni. Lassan az egész meglocsosodik. Ekkor kiszedik és eszik. Érdekes, hogy inkább éhgyomorra eszik, mert azt tartják, hogy olyan, mint a jó pályinka. Mások nem az ágyba, hanem a szalmakazal végébe teszik, vékony rétegben szalmát tesznek rá és úgy érlelik. A frissen szedett vackort orvosságnak használják úgy, hogy megfőzik és hasmenés ellen használják, eszik és isszák a levét. A régi paraszt kuruzsló így ajánlja : Szedj vackort főzd meg ; Ha f.. .1 idd meg ! Azt tartják, hogy mikor az ember a vackort megéretten is «SZÍ, a virágos végét szakítsa ki és dobja el, mert szorulása lesz. A gyümölcs-konzerválás. 1. Aszalás. Amit ígysem esznek meg, a napon és kemencében megaszalják. Kötnek köralakú lapos gallyszárítót. Abban egvsorban elhintik és kiteszik a napra. Mivel az őszi nap melege már gyenge, ezért kenyérsütés után a kemencébe is beteszik és úgy aszalják meg. Jó téli eledel. Különösen szilveszter estéjén és újév első napján, meg nagypénteken főzik és bagolytüdő néven jó társasági koszt. A vadalmát is megaszalják. Nem is magvalják ki, hanem kettéhasítják és úgy aszalják. Ez is jó téli eledel. A kökényt akkor szedik le, mikor már szép hamvaskékre megérik és a dér is megcsípte. A cserei ember azt tartja : „bolond ember az, aki a kökínt (kökényt) ződen eszi." A nóta pedig azt tartja : Zöd a kökin maj' megkikül, Most vagyok szerető nékül. Ha nagyon sok kökénybokor van és bő termés, összeszedik és lekvárnak főzik ki. Ebbe a kissé savanyú lekvárba a jobbmódúak egy kis cukrot tesznek és nagyon kellemesízű lekvár lesz belőle. Szívesen eszi a szegényember, kenyérre kenve vagy tésztába sütve. A debreceni gazdasszony azonban a szilvából főzi a szilvaízt és a lekvárt. A szilvaízt rendesen veresszilvából főzik. Meghajalják, kimagvalják és nagy kasztrolyba kifőzik. Soká főzik, míg egészen keményre pötyögött. Ékkor egy szépen meggyalult, 1 m. hosszú deszkára lécrámát szegeznek, a hézagjait fehér ruhával bedugdossák és a jó kemény szilvaízt belerakják. Kiteszik a pajta vagy az ól tetejére és ott süti az őszi nap, míg megszáradt keményre. Éjjelre be kellett rakni fedél alá, hogy a harmat meg ne lepje. Mert ekkor hamar megposhadt. Egy hét múlva kiveszik a formából, eláll egész télen. Mivel a veres-