Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

306 másik kicsattan. Szép fehér bodzabélszerű anyag kiugrik a rostából. A gyermekek hangosan, pattogósan kórusban éneklik : Pattanj Péter, pattanj Pál, Olyan legyél mint egy tál. Az asszony körben riszálja a rostát. Hirtelen egyre több ugrál, pattog olyan sűrűen, mint a hópelyhe hull a földre. A nóta elhallgat. A gyermekek kapkodják a szépen kihasadt tengerit. Ha nem borítják le valamilyen ruhával, vagy másik rostával, nem marad a rostában semmi. Pár perc és a recsegés elhallgat, a tengeri kipattant, le kell venni a szénről, mert megég, legalábbis megfüstölődik, ami kellemetlen ízt ad neki. A kipattant tengerit egy szakasztókosárba önti. A nagy, szépen kipattantak felül vannak. Azért, mert a legkönnyebb. A kevésbbé kihasadtak alább, legalul a szép sötétpiros, sőt fekete, a ki nem pattant, csak megsült szemek. Ez a cipója. Ezt a gyermekek eszik, mikor már a kipattantja elfogyott. A pattogatott tengeriből rengeteget lehet enni. Az innyenc emberek az ilyen pattogatott tengerit forró zsírban szokták megforgatni, felette dicsérik. Én ilyen zsíros tengerit nem ettem. Ellenben, ha vasárnap délután 4—-5 gyermek körül ül egy szakasztókosár pattogatott tengerit, azt eszegeti, meg-meg rázta a kosarat, hogy a szépen pattant szemek felül kerüljenek, estére alig marad az alján egy félmarék cipósa. Isznak is rá nagyokat. A pattogatással egyidőben, amikor a gazda tengerit daráltatott a disznónak, 5—10 kg. málélisztet is őretett, vagv ha nem őretett, a gondos háziasszony a darából kiszitált egy pár kiló lisztet és az örökké éhes gyermekeknek málét öntött. Végül a szegény nép kenyeret süt belőle, málékenyér-nek nevezi, vagy pedig daráját keveri olyan ételekhez, melyhez a jobbmódú kását kever (pl. töltöttkáposzta, rakottkáposzta stb.). A dinnye is felkapott csemege a magyar népnél. A Városi Tanács már 1617-ben a Czegléd- és Varga-utcai lakosoknak dinnyeföldet oszt ki az ősi szokáshoz képest.

1 A debreceniek nem voltak soha jó dinnyések. Ma is aki jó dinnyét termel, mind máshonnan való. A dinnyét a debreceni ember módosan eszi. Közepén keresztbe kettévágja és hegyes késével olyan szépen kiszedi a belét, hogy csak az üres haja marad, ezt meg a bámészkodó gyerek fejébe húzza. Eszi pedig a dinnyét kenyérrel. A debreceni és tiszántúli magyarnak nagyon kedvelt csemegéje volt a sülttök. A magyar ember kétféle tököt termel, disznótök és sütőtök. Amazt nyáron gyenge korában tök1 Városi jegyzőkönyv 1647. 80. 1.