Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

30 4j VI. Csemegék. A tengeri, mint esemecje. Hogy mikor hozták be a tengeri (kukorica) termelést Debrecenbe, azt évszám szerint megállapítani nem sikerült, de a rendelkezésemre álló adatok szerint a tengeritermelés Erdélyből, a törökhódoltság vége fele kezdett elterjedni Debrecen határában. Debrecen város tanácsának mindenre kiterjedő figyelme már 1720-ban arról érdeklődik, hogy ligetekben a kukoricát beszedték-é.

1 1721 tavaszán a város tanácsa úgy intézkedik, hogy a tengeribúzaföld szántását is szerdánál tovább senkinek meg nem engedik.

2 A tengeritermelést a városhoz közelfekvő kisnyilasokban (1000 öl) engedi meg a városi tanács. Ezek a tengeri nyilasok. A tengerit ezelőtt is lopták. Lopták éretlen korában éppúgy, mint érett korában. Ezért a gondos városi tanács csőszt rendel és fizetését nyilasonként három dénárba állapítja meg.

3 Azonban ez sem sokat használt, mert a tanács állandóan intézkedik a tolvajok ellen. „Sokan éjszakának idején kiszoktak a tengeri nyilasokra menni, onnan a tengerit a gazdaság kárával hazahátalják. Senkinek a tengerit hátalni nem szabad, a kapusok a tengeri hátalókra vigyázattal legyenek."'

4 Hogy a lopást mégjóbban megakadályozza, elrendelte, hogy a tengerit egyszerre törjék s idejét szüret utánra állapítja meg. 1735-ben úgy határoz a tanács. „A kerti szüret a holnapi napon kedden, szerdán ; pénteken a kukoricaszedés megengedtetik."

5 1737-ben a szüretet a szőlő-oculatorok véleménye szerint szeptember 23-ára teszik, de a tengerit még azon a héten nem engedik törni.

6 1794-ben ez a határozat: a kerti szüret szeptember 15-re, a tengeriszüret szeptember 18-ra határoztatik. 1806-ban október 1-én szedik a tengerit a tengeri nyilasokban.

7 A XIX. század közepén egyre jobban kialakul az egyenjog és tulajdon fogalma, a korlátozás fokozatosan megszűnik. Debrecenben és a Tiszántúlon a tengerit elsősorban hízlalási célokra és abraknak használják, azonban a lakosság mégis sokat megeszik belőle. De nem főtápláléknak, hanem csemegének. A Városi A Városi A Városi A Városi A Városi A Városi A Városi egyzőkönyv. egyzőkönyv. egyzőkönyv. egyzőkönyv. egyzőkönyv. egyzőkönyv. egyzőkönyv. 1720. 325. DVL. 1721. 282. DVL. 1338. 402. DVL. 1815. 251. DVL. 1735. 297. DVL. 1737. 366. DVL. 1706. 251. DVL.