Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

300 nem megélhetés, hanem csak mellékkereset a mézeskészítés és árulás, ezért nagyobbat, többet adhatnak, mint ők. A karcagi asszonynak a búzát a föld termi, a mézet saját méhe hordja össze, ezért „tölts, meríts, neszámíts !" elv alapján versenyen felül állanak és bőkezűbbek lehetnek. Tény az, hogy a debreceni és Debrecen környéki emberek karcagi mézest keresnek és vesznek bármily halvány, színtelen, lágy is az áru. A fent leírt, a régi debreceni mézeskalács mellett a mézeskalácsosok készítenek színes mézest, csókot, zsidókenyeret, stanglit is. Ehhez a mézet megfőzik, melegen bekavarják, cukros tésztát adagolnak hozzá, több-kevesebb tojást ütnek bele, tesznek bele még nőtetőt is. Ehhez már használnak burgonya lisztet, szirupot, cukorszirupot, díszítőanyagot. Ezt már a debreceni nép nem szereti és nem is szerette. A háború végéig viaszgyertyát, fáklyát is készített a debreceni mézeskalácsos, de a gyáripar elvette tőlük. Ma a mézeskalácsos ipar képesített ipar. Bizony azért kontárkodnak sokan benne és a valódi méz helyett sok cukrot felhasználnak, a mézes se olyan, mint a képesített iparosoké. Málé. A málésütés szegénycsaládoknál gyakran előfordul, a jómódúak inkább csak ha megkívánták, öntöttek egy kis málét. Tavasszal a tengerit megőretik, megrostálják. De megtörténik az is, hogy a disznó darájából szitál a háziasszony egy sütet málénak való lisztet. Egy nagy vászonfazékba melegvizet tölt és a málélisztet ebbe sűrű péppé kavarja, egy kis búzalisztet is tesz bele, hogy édesebb legyen. Ezután meleg helyre, rendesen az ágy mejjibe, mint maga mondja, a fészekbe teszi, betakargatja, pár óráig itt ídesedik. Ezalatt fűt a kemencébe és tepsit készít elő, jól megzsírozza a tepsi fenekét. Mikor a málé már eléggé édes, amit úgy tud meg, hogy ki-ki bontogatja a fazekat, mutató ujját belemártja a pépbe és megkóstolja. Mikor tehát jónak találja, a tepsibe tölt a pépből egy vékony réteget. Olvasztott zsírt önt a tetejére vonalasan és betolja a tepsiket a befűtött kemencébe. Egy óra alatt megsül. Kihúzza a tepsit, a málét szép nagy kockába vágja. Ez a tepsismálé. Ha a málé sokat áll a tálban befedve, az édesség kijön rajta. Ilyenkor azt mondják ,,kicsipázottez a jó édes. A málét rendesen új párok szerelmére öntik, hogy édesebb legyen. Sütnek egy bajjal görhemálét is. A fazék legsűrűjéből a tenyerükbe egy pogácsaszerű gömböt lapítgatnak, megzsírozzák és kemencében megsütik. Ez a görhemálé, vagy görhe, melyet nagyon nehéz enni, mert sovány. Jobb a tepsismálé.