Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

286 ott ült a kemence szájában, a lángoló tűzzel szemben. Pompás szeme van, szedi-fűzi a pereceket az azsagnyélre és mikor 50—60 darab van rajta, leereszti a tálba. Ha a tál megtelt, átnyújtja a nyújtó asszonynak, az meg a kovászszárítóba ereszti hűlni. Finom a kissé meghűlt vajasperec. Most jönnek a kislányok és százai]ák. A fűzőtűt kezébe veszi, lyukas végébe madzagot köt. Tízével szedi a tűre és ereszti a madzagra, míg 100 drb nem lesz. Itt megköti s elvágja a madzagot. Még százával tiszta fehér zsákba rakják, kétfelé veszik a zsák tartalmát és a vállukon viszik a piacra. Fig. 58. ábra. 78 éves öreg perecsütő a parányi vajasperecet tepsibe rakja és úgy teszi a kemencébe sülni. Ein 78 jähriger alter Brezelbäcker legt die kleinen Brezel auf die Pfanne und schiebI sie in den Backofen. Ma a finom vajas száza 1-20 P A parasztperec —-80 P A főttperec —60 P Zsirosperec darabja . . . ... —10 P Ősidők óta főttperecet is csinálnak. Ez szebb, de drágább. A kemence szájában háromlábú vaslábon lábas ül, benne sósvíz forr. A sütőasszony, mielőtt a nyers perecet a kemencébe tenné, a forróvízbe hányja és jó tűznél főzi. Mikor megfő, galuskaszűrővel kiszedi. A főttperecet a lapátra rakja, betolja a kemencébe és ráfordítja a forró pléhre. Ez mielébb megsül és olyan fényes,