Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

287 mintha tojással lenne bekenve. A nagy zsirosperecet is főzik és sütik. De jó is ám kávéval, teával. Sajnos, újabban a pékek olcsó sósperece szorítja ki a forgalomból. Egy-egy perecsütő nem bírta ellátni a forgalmat, így segítséget vett maga mellé. Ezeket dógosoknak nevezte a régi debreceni asszony. Ez a dógos szó a mai nuinkás elnevezésnek jobb, ősibb kifejezése. A dógos rocska és zsákszámra dolgozott. Hetiszámot kapott, régen 3—4 pengőt, ma 6 pengőt. Régen 4—5 napot dolgoztak egy héten, ma egy-két napot. László Mihálvné öreg kora miatt már nem dolgozik, de leánya, menye, Fig. 59. ábra. Perecsütő szedi az azsagra a megsült perecet. Der Brezelbäcker sammelt die gebackenen Brezel auf die Stange. •> szóval a család maga is elgyőzi a perecsütést, mert mint panaszolta, ha ötszáz perecet elvisz három kofa, két nap elég. Régen nagy étkezésekkor, családi alkalmakkor a perec nagy szerepet játszott. Az öregasszonyok emlékeznek rá, hogy lakodalmakon főttészta a nagy zsirosperec volt, melyet kávéval fogyasztottak. A vőfély mikor a menyasszonyt a vőlegényes házhoz vitték, tiszta új rostából apró perecet szórt a bámészkodók közé. A lakodalomban éjjel perecet kínáltak. Névnapokon szintén jelenvolt a magyar nép ez egészséges eledele.