Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

283 A perecsütők Debrecen város keleti részén, mint mondták, a Csapón laktak. Még van ma is egy, ez is azon a részen lakik. Az 1798-i összeírásban 40 perecsütőt találnak. Éspedig: Kovács Ferencné, Kanga Jánosné, Gvörfi Istvánné, Nagy Jánosné, Szabó Istvánné, Dobozi Istvánné, özv. Foga Istvánné, Gyalay Mihályné, ifj. Foga Istvánné, Gyulai Jánosné, Fodor Andrásné, Arany Mihályné, Nagv Mártonné, Szalai Györgyné. II. csoportban : Fűsűs Istvánné, Bagaméri Sámuelné, Kanéra Jánosné, Szabó Györgyné gazdasszony, Dobozi Jánosné, Szabó Istvánné, Pipó Ferencné, Horváth Ferencné, Gyulai Ferencné, Földesi Istvánné, Pap Mihályné, Halmi Jánosné, Bereczki Jánosné, III. csoport : Foga Mihályné gazdasszony, Borbély Mihályné, Éles Istvánné, Varga Andrásné, Kovács Istvánné, Béres Ferencné, Vasvári Istvánné, Kanéra Ferencné, Fig. 55. ábra. Debreceni perecelv. 1. Zsírosperec. 2. Parasztperec. 3. Nagy vajas perec. 4. Sovány, főttperec. 6. Kis vajasperec. Brezel aus] Debrecen. Veres Jánosné, Gacsárdi Pálné, Tóth Mihályné, Kovács Mihályné, Szökős Istvánné. A perecnek kétségkívül a legősibb fajtája a darunyak, ez a sülttészta a kenyértésztából készül. Mikor már a kenyeret kiszakították, meghagynak egy félcipónyi darabot. Tenyerükben, vagy a teknő fenekén hosszú kötélalakúra nyújtják. Felső végét visszahajtják, vagy két-háromrét hajtják, a tepsit kicsit megzsírozzák és a kenyér után beteszik a kemencébe. Ott megsül. Másnap megöntik. A perec a darunyakból úgy fejlődött, hogy a hosszú, vékony rudakat elszaggatta a nyújtó asszony darabokra, karikába hajtotta, és a friss tészta egyik végét a másikra téve, tenyere hátsó szélével ráütött, mire az összeragadt. A perecet az utolsó még élő perecsütő özv. László Mihályné elbeszélése szerint 0-ás lisztből kell sütni. Kovászt kell tenni