Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

279 vasfazék zsír. Éles késsel levág egy hüvelykujjnyi széles, 10—15 cm. vastag darab tésztát, két végén megfogja és a hasán két tenyerével megnyújtja. Újra a két végét megfogja, összefonja és óvatosan beleteszi a forró zsírba. A zsír serceg a hideg tésztától, a tészta lesüllyed a fenékre, onnan pár perc múlva felvetődik a forró zsír tetejére. A gazdasszony kétágú villával megfordítja a másik oldalára. Előbb az egyik, azután a másik oldala pirul Fig. 52. ábra. Fonatossütő debreceni menyecske. Junge Frau bereitet Geflochtenes (eine Art Mehlspeise)

. meg szép pirosra. Azután a villára szúrja és kiveszi. Ezt a zsírban sült tésztát egyik ember cukorral eszi, a másik anélkül. Én cukorral szeretem. Az ősi fajta azonban az, melyben kevés tej van, kissé rágós, és nem cukrozott. Ezt nem is szívesen eszem. A fonatost Nyírségben és Tiszamentén olajban sütik. Ez a zsírban sült teljesen hasonló ahhoz a tésztához, melyet a bulgárok sütnek. Kapuk alatt sütik és árulják. Mikici a bolgár neve. Mindennap ezt ettem reggelire Szófiában.