Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

277 Egészen hasonló, de különös nevet visel a Kunságon a bika nevű tészta. Ezt is kenyérsütéskor vágják le a kenyértésztából. Vastagon elnyújtják, disznózsírral jó vastagon bezsírozzák. Két végét behajtják. A behajtást is megzsírozzák és egymásra fordítják. Tepsiben a kemencében a kenyérrel megsütik pirosra. Az ilyen négyrét hajtott tészta úgy néz ki, mint egy könyv. Méretei tekintélyesek : 20 cm. hosszú, 14 cm. széles és 5 cm. vastag. Nagyon jó, nehéz, zsíros eledel. Hogy Fig. 51. ábra. „Bika" nevű tészta Kunmadarasról. Déri múzeum. miért nevezik biká-nak, nem tudtam megállapítani. Talán azért, mert nagy, nehéz tészta. A Nagykunságon a népnek ősi eledele volt, ma már alig ismerik. Aranygaluska. Ügy kell csinálni, mint a fánktésztát, lisztes nyujtótáblára tölteni. Egy szalagot elvág belőle. Lisztes táblán elvágja, belemártja a zsírba, diót, mandulát, mazsolát szór rá cukrosán. Kasztrolyba teszi. Megsüti. Mikor kiborítja, szétesik. Ez a jó. Lepín. Kőtt tészta (liszt, tej, zsír, vaj, cukor). Mikor a tészta jól kikelt, elnyújtják a tepsiben. Túrót felcukrozzák, egy tojást ütnek bele. Ez a töltelík. Ezt a töltelíket beleteszik, vagy a másik felével a tésztának befedik, vagy vékony szalagokkal kockásán befedik. Tepsiben megsütik. Felszeletelik. Ez a túróslepín. Kedves eledele lehetett a debrecenieknek, mert a nóta így szól róla : ,,Tepsibe sütik a lepínt, Ügy csalogatják a legint. Ha a lepínt megettítek ; A lyányomat elvegyítek /"