Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

275 vékonynak kellett lenni. Mióta egységes 0-ás lisztből őrölnek, a gazdasszonyok véleménye szerint jó rétest nem lehet sütni. Mikor a rétest elnyújtják s tölteléket előkészítették. A rétest tehéntúróval, almával, dióval töltötték, szépen megsütötték és úgv felvágták apró darabokra. Ez a túrósrétes almásrétes, diósrétes. Szokásban volt a káposztásrétes. Ezt úgy készítették Böszörményben, hogy a rétestésztába nem tettek tojást, csak vizet. Ugyanúgy nyújtották kézzel, mint más rétestésztát, csak nem olyan vékonyra, mint a többit. A savanyú hordós. káposztát Debrecenben disznózsírban, faluhelyt olajban megpergelik. Ha kissé hűlt, az elnyújtott tésztára teszik, egy kevés paprikát hintenek rá és felhajtják. Fig. 50. ábra. Kövönsült forma vasból. Tiszakarádról. Déri múzeum. Eiserne Brotformen aus Tiszakarád. Déri Museum. Menyasszony pogácsa. Cigándon volt divat, de már rég kiveszett. Ternyey Istvánné így írja le : Jó kemény tésztát gyúrnak, cukrot tettek bele, kevés sót, élesztővel tejet. Összegyúrják. Azután diónagyságúra kiszaggatják és jól meglisztelik. Ekkorra befült a kemence. Azt jól kipemetézték (a hamut ronggyal kiseperték belőle). A kiszaggatott tésztát szórólapáton beöntötték a kemencébe, mikor látták, hogy szép piros, tiszta szénvonóval kihúzták a kemence szájához, oda tartottak kisebbfajta teknőt, abba azután jó nagy vászonabroszt tettek, beleszedték a kisült pogácsát a vászonabroszba, jól ledörzsölték a száraz liszttől. Mikor a menyasszonyt elvitték a háztól, gyúrósurcot kötött maga elé, teleszedte pogácsával, kiállt az udvarra és a sok bámuló nép közé szórta kézzel. Palacsinta. Tojásból, tejből, liszttel, egy kis cukorral vegyítve, egy fazékban megkavarták. A palacsintasütőt, mely cserépből volt, később pléhből, majd zománcozott, zsírral megkenték s erre a forró zsírra a pépből egy vékony lapnyit öntöttek 17*