Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

276 a palacsintasütőbe. A pép hamar megsült, elébb az egyik oldalán, azután a másikon. Most kis túrót tettek a közepébe,, vagy lekvárral megkenték összegöngyölítették, megcukrozták és kész a palacsinta. A pite. A palacsinta válfaja. Tojásból, tejből, lisztből kavarják, sűrűbbre mint a palacsintának. Megzsírozott tepsibe öntik jó vastagon. Kemencében sütik. Olykor egy kis élesztőt is tesznek bele, úgy kavarják és sütik meg. Ez a kőtt pite. A pépszerű tésztából sütött süteményeknek ősi fajtája a kövönsült. Igazi ősi eledel, melyet az ázsiai nomádok ma is sütnek. Én Szíriában és Palesztinában a nomád araboknál láttam. Ternyey Istvánné a Bodrogköz legjobb sütő-főzője, egy 85 éves öregasszony szájavallása után így írja le a kövönsültet. Az agyagpalakövet Géres községből vették. Ezt a nagy lapos követ vaslábra tették. A vasláb alá jó parázs tüzet tettek. Most nyársra húztak egy darab szalonnát és a forró követ jóerősen bedörzsölték vele. A tésztát árpalisztből vagy vótér-bői kavarták. Az árpa vagy vótér lisztet előbb sűrű rostán áteresztették, azután ritka szitán átejtették, majd sűrűn átszitálták. Vízbe vagy tejbe kevés sót tettek, tojást ütöttek. Lassan hozzákeverték a lisztet, sűrűbbre hagyták, mint a palacsinta tésztát. Fakanállal jól elkavarták s rácsorgatták a forró kőre. Amikor a széle pirult, akkor megfordították és a másik oldalát sütötték. Ha ez is megsült, levették és már fogyasztották is. Nagyon dicsérték, akik ettek belőle. Ha egy megsült, újra megkenték a követ szalonnával és csorgattak rá tésztát. Megesett, hogy három-négy kövön sütöttek egyszerre. Ilyen kövönsültet nekem is mutattak tíz évvel ezelőtt Tiszakarádon.

1 Később a követ elhagyták. Kiszorította a 30—40 cm. átmérőjű öntött vaskorong, mely három vaslábon állt. Ezt a kész edényt kövönsütő formának nevezték később is. Ma már a Déri Múzeumban őrzik. Levelen sült. Csinálsz olyan tésztát, mint a palacsinta, csak sűrűbbre. Ha megkavartad, tengeri csuhát, a Bodrogközön suskó-t veszel elő, olyat, amelyik már meg van száradva. Azután megkened kenőtollal, olajjal a csuhalevelet. Befűtöd a kemencét, kipemetézed a fenekét, Most teszel a pépből egy jó fakanállal a suskóra és ezt egy kis lapáton rakod a kemencébe. Mielőbb megsül. Kiszedik és nagyon jó. Ősi magyar eledel, mely már annyira kiment a divatból, hogy száz asszony közül kilencvenöt nemcsak nem tudja megcsinálni, de nem is emlékszik rá. A dübbencs-et úgy csinálják, hogy kenyérsütéskor a kenyértésztából egy darabot levágnak, disznózsírral jól összegyúrják, azután elnyújtják, megzsírozzák és felgöngyölik. Tepsibe teszik és megsütik. Jó erős tésztaétel. Szokták nevezni dubbancs-nak, kőttes-nek vagy varjú-nak. 1 Özv. Ternyei Istvánné a múzeumhoz intézett levele.