Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

270 sütők is, akik külön céhet nem alkottak, rendesen gyámolnélküli öregasszonyok voltak, akik kenyérsütésből tartották fent magukat. Csak a XVIII. század közepén jelenik meg az első pék. Ma a házikenyér egyre jobban háttérbe szorul Debrecenben a pékipar előtt és még a cívis család fiai is eszik a pótlékokban gazdag pékkenyeret. Míg a még élő öregasszonyok büszkék arra, hogy életükben még nem ettek péksütötte kenyeret és péksüteményt. Babonák, szokások, mondások a kenyérsütésnél. 1. A legtöbb helyen, mikor megteszi a háziasszony a kovászt és beszórta a tetejét liszttel, tenyerének élével keresztet tesz a lisztre, hogy miért, a legtöbb háziasszony maga sem tudja megmondani. Édesanyjától úgy látta és úgy csinálja ő is. Akitől kérdeztem, egyik sem tudtu megmondani, hogy miért. 2. Más helyen keresztvetés közben cuppant egyet a szájával. Azt mondják erre a cuppantásra, hogy „uszítja a kovászt". 3. Harmadik helyen, miután keresztet tett a kovászra, a háziasszony ujjai hegyével megfogja a kovászt, felhúzza jó magasra, s azt mondja : „Ilyen magasra nőjj !" 4. Némely helyen, aki beveti a kenyeret a kemencébe, közben felveti a farát jó magasra. Azt mondja, olyan magas lesz a kenyér, amilyen magasra ő a farát feltartja. 5. Kovászt nem adnak kölcsön, mert az megrontja a kenyeret. Ha pedig adnak, minden marékból egy csipetet visszavesznek, mert különben a kenyérsütés nem sikerül annak, aki kölcsön adta. 6. Ha valaki ellopja vagy elviszi a kovászt a háziasszony tudta nélkül, ez utóbbi háziasszony nem tud kenyeret sütni addig, míg onnan vagy máshonnan a kovászt vissza nem lopta, vagy pedig kölcsön nem kért kovászt. 8. „Meg ne mozdítsd a kovászt, mert nem kél meg !" Aki űrnapján kenyeret süt, a jó Isten csodát tesz vele és teknősbékává változik. Alatta a sütőlapát, rajta a teknő. A nép azt tartja, hogy a teknősbéka egy ilyen csodává vált asszony. 9. Aki vasárnap kenyeret süt, annak kenyere a kemencében felcsattogzik, ízetlen, sületlen lesz. A debreceni kalács. A szegényember örül, ha kenyérből jóllakhatik. Nagyon szegény ágrólszakadt ember már az, aki „kenyérből sem eszik eleget". A szegényeknél nagy ünnepségek idején, a jobbmódúaknái gyakrabban is egy kis kalácsot sütnek. A tiszántúli magyar földműves két süteményt ismer és szeret : a kalácsot és a pogácsát.