Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

265 (helyrehajtja). Betakarja egy tiszta abrosszal, dunyhát is tesz rá, hadd pihenjék. Míg a gazdasszony a nehéz dagasztást végezte, addig a lánya, vagy a szógálló fűtött. Szegényembereknél szalmával, ízikkel, ganéval fűtenek, jobbmódú gazdáknál tengericsutkával fűtik a kemencét. Egy sütésnél három jó zsák csutkát fűtenek fel. Öt kenyeret, egyenként 4—-5 kg. és két cipót sütnek. Mikor a gazdasszony abbahagyja a dagasztást, a kemencéhez lát. Megnézi, hogy fűtött a lány. Az utolsó kosár csutkát szétszórja, hogy a feneke jól megsüljön. — Eregy csak papot csinálni, én mán itt leszek ! A lány keres egy 30—40 cm. hosszú vékony gallyat, legtöbbször szőlővenyigét. Szakít egy 3—4 cm. széles, 40 cm. hosszú ócska tiszta, mosott rongyot, bezsírozza és rácsavarja úgy 10 cm. hosszan a galyra. Kész a pap. Nagyobb gazdáknál zsírmécsest csináltak bádogból és ezzel világítanak be a kemence szájában, míg bevetnek. A csutka már elégett, a gazdasszony veszi a piszkafát, elüti vele a parazsat úgy, hogy a kemence fenekén szétterüljön, hadd sorvadjon ! Most szakítsunk ! Erre a lány lerakja a szakasztókosarakat. Beleteszi a szép tiszta szakasztóruhákat. A gazdasszony leveszi a dunyhát, abroszt a szépen megkelt tésztáról. Veszi a kést. A megkelt tésztából levág egy jódarabot. Csupa lyuk. Az elvágott tészta mutatja, hogy jól van megmunkálva. A teknő üres végébe lisztet hint és a levágott darabot gömbalakra gyúrja, beleteszi a szakasztókosárba. Egész megtölti a lisztesarcú kenyértészta a kosarat. A gazdasszony szabdalja a többit gyorsan. A kisfiúnak egy kis cipót vág, a lánynak szintén egyet. Ezeket nem teszi kosárba. De maguknak egy dedcipót szakít, ezt már kosárba teszi. Harmadrészét sem tölti meg. Végül hagy egy darabot kovásznak. Ha ideje és kedve van az utolsó vakarékot, egy darab kenyértésztát zsírral összegyúrja dübbencsnek. A gyerekek enni kérnek, szegények egész nap nem ettek. Na várjatok, mindjárt sütök egy lángost. —- Eregy csak Juli, hozz egy darab hájat a kamarából ! A kenyértésztából kivág egy darabot, a közeli nyujtótáblán vastagra elnyujtja, a késsel megkopogtatja, hogy sok lyuk legyen rajta. A nyujtófán a kemence szájáig viszi, itt hirtelen beteríti. A tűz bent még ég, a kerek tészta gyorsan sül a forró kemencében. Mikor átsült, kiveszi, leteszi a nyujtótáblára, megtörli a hamutól. Juli már tartja a jó sós avasháj at. Megdörzsöli vele a két oldalát. Elszaggatja a kérő gyermekeknek. — Nesztek, oszt haladjatok innen ! Juli is kap, —• maga is fal egyet és megy a munka után. A szén már nem lángol, tüze, szeme bágyadt, elsorvadt. Most veszi a szivanó-t (szénvonó). Ez a szerszám trapézalakú