Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

259 fehérkenyeret morzsái bele, sót tesz bele. Összekavarja olyan keményre, hogy almanagyságú gömbökre lisztes deszkán kialakíthassa, sósvízben kifőzi, megzsírozza, pirított morzsával beszórja. Igen ízletes. M ákosbob ály ka. Nagypénteki főttészta. A kalácstésztából újnyi vastag tésztát sodor a gazdasszony, azt késsel mogyorónagyságúakra vagdalja, lisztes tepsibe rakja egymás mellé, kelni hagyja, azután halvány pirosra megsüti. Tálalás előtt gyengén sózott jólfővő vízbe szórja, két percig főzi. Ha kemény a bobályka, akkor tovább kell főzni. A szűrőtálba önti. Mikor a leve lecsorog, meleg mézzel és daráltmákkal összekeveri. Kevés vaj, vagy zsír is kell rá. Fig. 41. ábra. Darunyak nevű sülttészta. Kranichhals eigenartige Mehlspeise aus der Stadl Debrecen. Öntöttperec. Vesz az ember a perecsütő asszonyoktól 100 drb parasztperecet, azt egyenként feltördeli, langyos sósvízbe hányja. Ott megázik jó puhára. Ekkor a cserépszűrőbe letölti, kanállal megnyomogatja, hogy a víz hadd csorogjon jól le róla. Ezután sós szalonnatepertő zsírjába önti, összekavarja, felpirítja. Kitölti tálba. Rá túrót hint, egy kis tejfelt csorgat, szalonnatepertővel jól behinti és kész ; lehet enni. Az öntöttperec mindent elbír. Ezért nemcsak túrót, hanem prézlit, diót, mákot, lekvárt lehet rá tenni. Sőt sokszor semmi mást, csak szalonnatepertőt tesznek rá és így is nagyon jó. A régi cívis-házaknál nagyon ősi és kedvelt eledel volt az öntöttperec, ma már az újmódi az étkezésben nagyon kiszorította a perecöntést. így panaszkodik egy öreg perecsütő asszony. Egyszerű házaknál szokásban volt a darunyak sütés és öntés. Ez abból állott, hogy a kenyértésztáböl 40—50 cm. 17*