Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

255 V. Tészták. 1. Főtt tészták. Az alföldi magyar nép elsősorban tésztaevő. Mindennap megkerül asztalán valamely alakban a tészta. Legegyszerűbb és legolcsóbb a tésztaleves. Már jóval többe kerül az öregtészta. Ehhez több liszt, zsír stb. kell. Ámde ez táplálóbb, mint a leves. A tésztáskását és az slambucot már előbb említettük, mint öregtésztát, most azokat tárgyaljuk, melyek nem tördelt tésztából készülnek. A galuska, vagy a mai vendéglői nyelvjárásban csusza, a szegényember gyakori, sőt ünnepi eledele. A gazdasszony tiszta tojásos tésztát gyúr jó keményre. Elnyújtja, a nyujtótáblán szikkadni hagyja, közben egy nagy vasfazékban vizet forral. Tesz bele sót bőven, gyenge kaprot apróra vágva. Tüzel alá, hogy hadd főjjön. Egy kis lábosban szalonnát pergel. A sósszalonnát kezei között apróra aprítja, szép pirosra megsüti és ez a tepertő. Különösen ízletes a vékonyhúsú szalonnatepertő. A levéltésztát késsel párhuzamosan szalagokra vágja. Valami langalóval (p. o. csutkaízikkel) nagy tüzet csinál. Na lyányom hányjuk bele! — szól a lányának. Mindenik a karjára vesz 3—4 szalagot. Egyet elkezd egyenletes darabokra szaggatni és hányja az erősen fővő lébe. Egy szalagot gyorsan elszakított, fog a másikhoz, harmadikhoz. Néhány perc alatt minden szalagot elszakított s belehányt a forró sóslébe. Még megkavarja, hogy össze ne álljon. A tüzet megigazítja, hogy jól langaljon és főzi. A galuska forog a vízben. Kivesz egy darabot, a körmével megcsípi a forró tésztát, visszalöki a vízbe, hadd főjjön még. Kavarint rajta egyet a hosszúnyelű fakanállal. Néhány perc múlva kivesz ismét egy darabot, megkóstolja. - Jó már ! — löki vissza. Veszi a cserép galuskaszüröt, kikavarít egy szűrővel. Folyik a forróvíz vissza a vasfazékba. Még meg is • rázza a galuskát a szűrőben, hogy a víz hadd csorogjon le róla. Ezután a nagy cseréptálba önti, másikkal, harmadikkal is kivesz. Marad még néhány darab benne. Na kislyánvom, szedd ki, edd meg ! — adja át a szűrőt a lányának. Ő maga veszi a forró sós tepertőzsírt, ráönti a galuskára. Erősen serceg a forró zsír a galuskán. A gazdaasszony összerázza, felfordítja a galuskát a forró zsírban. Tehéntúróval bőven meghinti, fakanállal meg is kavarja. A jó galuska nem áll össze, mert minden része meg van zsírozva. Mindez pillanatok műve. Felül mégegyszer tehéntúrót hint rá s felé sóstepertőt szór bőven. Az asztalra teszi a tálat.