Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

251 Most újra vizet tölt rá. Végül a fazekat egy ráillő fedővel befedi. Beteszi a kemencébe főni. Itt egyenletesen kell főzni és nem nagyon. A kisebb fedő azért kell a fazékra, hogy a fővés-rotyogás közben a dara össze ne őgyeledjen a káposztával. A rétegezés még akkor is megmaradjon, mikor a fazékból óvatosan a tálba tölti. Akkor is szép soros maradjon. Cigándi eledel. A tökkáposzta. Debrecenben a disznótököt olyan gyenge korában, mikor a gazdasszony körme könnyen belejár, leveszik az indáról. Először keresztben kétfele vágják, azután mindenik felét 4—6 cikkelyre vágják. Belét késsel kivágják, külső fekete barna héját levágják, vagyis meghámozzák. Ekkor vesszük a tökgyalut. A gazdasszony leül egy gyalogszékre, térdei közé veszi a tálat, rátámasztja a tökgyalut és annak vasfogán tolja cikkenkint a szélesebb végével a meghámozott tököt. Hull a töklaska a tálba. Mikor az egész tököt meggyalulta, besózza és egy óra hosszat állni hagyja a sóban. A töklaska megereszkedik, vizet ereszt. Lábosban vagy vasfazékban forróvizet készit, kifacsarja és beleteszi a forróvízbe, tesz" bele apróra vágott kaprot bőven, hagymát keveset, főzi. Mikor megfőtt, leveszi, rántással megkészíti, végül kevés ecetet tölt bele. Valami ízletes, könnyű nyári eledel. Mivel a debreceni ember szerint ez akkor egészséges, ha ,,a disznó" beledöglött, egy-egy vágás füstöltkolbászt, vagy mindenkinek egy-egy tenyérnyi füstölt oldalast belefőz. így a könnyű ételből nehéz étel lett. De jó ! Ez az egyetlen zöldfőzelék, melyet a tiszántúli magyar nép szívesen eszik. Mikor a disznótök érik, az ember körme nem járja, kivált meg ha már megveresedett, nem eszik az emberek. Kása, mint néptáplálék. A Mátyás királynak tulajdonított mondás : ,,Lencse, borsó, kása, mind Isten áldása !" közmondás Debrecen vidékén. Ilyen változatban él : „Lencse, paszuly, kása, mind Isten áldása !" A kása a debreceni nyelvjárásban nagyon tág jelentésű. Van köleskása, vagyis a köles lehajazott sárga belseje, van aprókása, az árpa lehajazott, legömbölyített belseje, melyet közönségesen árpakása néven ismer a vendéglői irodalom, van tengerikása, mely kiszitált tengeri dara. Még tágabb a kásás-szó jelentése. Minden szemcsés dolgot kásásnak nevez a magyar. Kásás a dinnye, kásás a sült tök, a jó érett, kevéssé leves körte, szilva. Kásás az olvadó jég vagy a fagyó víz, bodonbeli zsír, vagy a régi színméz. A kása mind e mai napig fontos szerepet játszik, akkor amikor a külföldről, főleg Olaszországból importált rizskása