Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

240 Napokig, legalább három napig füstölték éjjel-nappal, a hús szépen megpuhult. Az ilyen füstölthúst nagyon ízletesnek találták és nagyon sokáig elállott.

1 Manninen és Wahfer magister szerint a finnek is sózzák és füstölik a disznó- és birkahúst.

2 A füstölés a szaunában történik, külön helység e célra nincs, a mestergerendán, forrófüstön, illetve gőzben szárítják. Ha a lappok — írja Itkonen a szárított hús mellett sokáig elálló és külsőleg is tetszetős húst akarnak, Enontekiö vidékén felfüstölik a rénszarvas húsát, amely szokás a lappoknál nagyon régi.

3 Ez leginkább az Fig. 38. ábra. Rénszarvashús-szárítás a lappoknál Inári vidékén (Ecsedi felv.). Trocknen des Fleisches bei den Lappländern in der Gegend von Inari. őszelején, mikor történik kevesebb a légy és az éjszakák kezdenek sötétek lenni, úgy 4—5 héttel Jakab napja (július 25.) után. Füstölésre a rénszarvas minden részét használják, kivéve a lábát, nyakát, fejét, hátát. A füstölés otthon történik a sátorban a tűzhely felett. A füstfogó-fa mellett párhúzamosan felállított nyárson, amelyekre a húst feldarabolva és besózva aggatják fel. A nagy rúdra felaggatva egy egész éjszakán és nappalon át füstölődik. Utána kevés ideig kiteszik a napra szikkadni. Az ilyen húst rendszerint nyárson sütve fogyasztják el, vagypedig apróra szeletelve serpenyőben megsütik. A füstölés1 A. Raun leveléből. 2 Manninen ethnografus levélbeli közlése. 3 Itkonen : Lappalaisten ruokatalous Helsinki 1921.