Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

218 A gazda jó mézes, paprikás szegfűs melegbort kínál. A nagy orros kancsót sorra adja. Mikor az utolsó megköszönve visszaadja, nincs benne bor. A másik pár ember másik disznót vakar. A bellér már a disznó alsófelét megvakarta. Hasára fordítja és a hátát pár perc alatt megtisztítja. Tengericsutkát hozat, egy-egy csutkával a két fülét kidörzsöli és kész a vakarás. — Ha nem jól van, lökje gazduram a nyakamba ! —• tréfál. Most jön a bontás. A magyar paraszt a legkitűnőbb anatómus a világon. A disznót hasára fordítja, lábait hátul kihúzza, elől alágyűri. így megáll magától. Veszi a bontókést, Fig. 28. ábra. Disznóvakarás Debrecenben. (Haranghy J. után). Schweineschaben in Debrecen. Nach einer Zeichnung von Haranghy. mely rendesen lopott bajonettből készült, levágja a disznófejét úgy, hogy jobb szájaszegletén kezdi vágni és a bal szegletnél abbahagyja. Most csontvágó-fejszé-ve 1 a kés mentén végig ütögeti. A disznó feje leválik, az állat ott marad. A fejet belül hosszába végigvágja. A velőt egy kis szilkébe teszi, az orrából kihányja a nyálkás részeket és egy nagy kád hidegvízbe dobja. A másik teendő az orja kivevése. Késével a disznó vállától a faráig egyenes vágást tesz. Nagy ügyesség és gyakorlat kell hozzá, hogy a vágás egyenes legyen. A gazda tréfál is vele : — Ne hozzak egy léniát ? — Nekem nem kell !