Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

217 Ahol nyers a bőr, ott a villával rátart. Ha ez nem elég, még egy csóvát eléget. A disznó háta kész. Most megfordítják „gerincre", lábával felfele, fordítás közben a szalmát kihúzzák alóla, oldala is kész. A szélsőt egy darab téglával megtámogatják, a többiek ehhez támaszkodnak. Az utolsót szintén tégladarabbal támasztják meg. A bellér szőrkaparóval felborzolja a szőrit, tépi a sárgubancokat. Másik az ülepét, oldalát pernyesárral keni, hogy meg ne égjen. Egy a körmök közé húz csóvákat. Sokhelyt a hóna alá is húznak szalmacsóvát. A bellér hinti a szalmát átlag jó bőven. Meggyújtják, mint az előbb, a széllel szemben. A tűz ég, a bellér emelgeti. A tűz vígan csevegve végig megy a disznón. A bellér a véres tokára tartogatja a parazsat. Erről nehezen megy le a szőr, mert nyers. Leseprik a pernyét. — Na csülkölni ! Erre a legények a disznóhoz sietnek, csavargatják a csülköket, forró munka, kapkodják a kezüket. Ha egy papucsot lecsavartak, nevetve adják a bámuló gyerekeknek. A bellér virtuskodik. Egy fogásra két csülköt csavar le. A gazda őt mutogatja a tanulatlan kocsisnak, aki egy csülökkel birkózik, de azzal sem bír. A csülkök leszedve, a disznó teste szépen megpirítva. Kaparják is erősen. Itt-ott egy-egy ügyetlen belevág a megpirult bőrbe. Ezt megpirongatják. Most már sok helyet be kell kenni, különösen a lábakat. A torka még nyers, a lába hajlását sem érte eléggé a tűz. Egy tűzzel felcsapatják. Torkára bőven tesznek szalmát. Ez is elég. Jóváhagyják a perzselést. A fekete, füstölgő disznókra hányják a jó vizes pernyesárt két marékkal. Szétkenik rajtuk, hogy addig hadd puhuljon a bőr, míg hazaérnek. A forró disznó gőzöl, a perzselők jót isznak a kulacsokból. Vakarás, bontás. Elszívnak egy pipa dohányt, összeszedik a szerszámokat, most előáll a szekér, felrakják a disznókat lábukkal felfele és hazaviszik. A kintmaradt szalma közprédára ottmarad. A kútnál a vályú mellé négy rudat fektetnek egymás mellé, méter távolságra. Erre négyszál deszkát tesznek hosszában, erre meg a disznót teszik lábbal felfele a szekérről. A vályú tele van húzva vízzel. Egy nagy dézsa is mellette. A gyermek kötelessége a locsolás. A bellér emberkedik legfrissebben. Megfeni a vakarókés-ét. Na drága öcsém, ide öntsed csak a kezemfejére ! A kisfiú az orros csuporból önti is, a bellér mossa a disznó hátulsó lábát. Mikor megmosta, nekiereszti vakaróját, csak úgy hámlik a fekete rész lefele és gyönyörű csontszín fehér bőr marad. A disznó első felén a kocsis nagyol egy kaszavakaróval. Az övé nem ilyen fehér, de segít ő is, mert a nagyját leszedi.