Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

215 A nagy mészárlás a végefelé jár. Az ólból már kifogytak és holtan hevernek egy-egy vértócsa mellett. Most elfogják a menekülteket. Ott bujdokol a nagykert hátulján, ütik minden ütőeszközzel, de sem elütni, sem elfogni nem tudják. A szeméttartónál megszorítják és megkapják a két fülét. Van nagy öröm. Négyen vetik rá magukat. Ezt is leszúrják. Az öregasszony kavarja a vért és viszi befele. A mészárlásnak most már vége. A kocsis fog a szalmásszekérbe. A lovak félnek a vérszagtól. Tág orrlyukakkal horkolnak, hegyezik a fülüket. A kocsis hirtelen begombolja a lovakat. Felül a nyergesre és gyorsan viszi a szalmát a város végére. Ott letolja a szekérről, a gazda kisfia ottmarad vigyázni. A kocsis üresen hazajön. Otthon ezalatt a disznókat rakják egy másik szekérreKölélguzs-t tesznek a hátulja alá. Kettő az elejét, kettő a hátulját emeli, egy meg a farán segít és egymásután hányják fel a ,,dögöket" a szekérre. Hasrafektetik őket. Két lovat ragasztanak a szekérbe. Felteszik a perzselő-villát, a vakarókat. A kocsis a nyeregbe ugrik, az emberek a disznókon ülnek és kimennek az utca végére a szalmához.

1 A perzselés. A debreceni ember csak a perzselt szalonnát szereti. A kopasztottat meg nem eszi. És igaza van. A debreceni szalonna a világhírnevét annak köszönheti, hogy pompásan perzselték és vakarták a mangalica disznót. A perzselés nagy művészet és nagyon fontos kelléke a jó szalonnának. Ha a hentesek elnagyolják, a debreceni szalonna értéke is lejjebb száll. — Jól perzseljünk atyámfia — az idő jó, szél nem fú ! — adja ki a gazda a rendelkezést. A szekérről egymásután húzgálják le a disznókat. Szalmát hintenek le alkalmas helyen. Megállapítják az ájer irányát és ebbe teszik, hogy a szél oldalba ne érje, hanem végig menjen rajta a tűz. Minden disznót a hasára fektetnek. Két lába előre, kettőt hátra kihúznak. így szépen kinyújtják. A nagyját középre, az apraját a szélére teszik. A cigányok már ott áldogálnak sertét tépni, bagót kérnek és ha nem vigyáznak, ellopnak valamit. Egy pár csípős és tettleges tréfával távoltartják őket. A bellér és egy ügyes ember szőrvakaróval végigborzolja a disznó hátán a szőrt. Szalmát rá ! A szekeret félreállítják, az estrángot levetik. Egyik villával közelebb hányja a szalmát a bellér, társai lazán szórják a disznóra a szép szálas száraz szalmát. A széllel szemben meggyújtják. Ehhez is érteni kell. A sarkán 1 Ecsedi I. : Azok a jó debreceni disznótorok. Poros országúton Debr. 925.