Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

210 háromszor annyit hizlalt, mint a szükséglete, úgy gondolván, hogy a felesleget eladja, a magáé ingyenben marad. Baj meg ugyanannyi van eggyel-kettővel, mint néggyel-hattal. A disznót nyár utóig feljavítja egy kis árpával, moslékkal, szeptemberben, tengeritörés után, fogja be hízni. Ha jól eszik, novemberre szép lesz. Ekkor hideg kezd lenni és a disznó nem eszik, meg kell ölni. November közepén kezdődik a disznóölés és március elejéig tart. Előbb nem lehet ölni, később sem, mert a szalonna, 13. csontvágó fejsze, 14. hájvarrótű, 15. szúró kés, 16—17. vakarókés, 18. acél marhafejes markolattal, 19. húroló csontból, 20. késtartó fakéregből, 21. kolbászhúsvágó kés finánckardból hüvelykújjkarikával. Déri múzeumban. 13. Beinaxt, lé. Nadel zum Nähen des Schmers, 15. Stächmesser, 16. Schabemesser. 18. Schleinfmesser mit rinderköpf ingem Griff. Előkészület a disznótorhoz. A gazda a feleségével beszéli meg, mikor ölnek disznót, (debreceniesen disztö), hányat ölnek és kit hívnak meg disznótorra, (a debreceni népnyelvben disztótor.) Hívnak egy bellért, vagy mint mondják : paraszthentest, a többi a rokonság lesz. A hivogatás kötelessége a gazdáé, a gazdasszony az ellátás felől szorgalmaskodik. Két nappal előbb már a meghívások megtörténtek, az utolsó napon már a közeli rokonok közül egy-kettő előjön segíteni. A férfiak a gazdának, a nők a gazdasszonynak segítenek. A késeket, fejszéket, vakarókat egy kis kulacs borral elviszik a házi kovácshoz. Ez jól megköszörüli. A régi világban szekérrel, néhány kő-sóval elmentek a szárazmalomba sót