Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)
Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom
208 szép pirosra süti. A vasláb vagy tűzikutya 40—60 cm. hoszszú, 40 cm. magas vasálvány. Két karja kígyó- vagy kutyafejszerűen lefelé néz. Ezért a neve tűzikutya. 2—4 karja van a nyárs tartására. Kovács munka. Nálunk a nyárs, 1—2 m. hosszú, mindig vízszintes tengely körül forog. Törökországban a függőleges tengely körül forgó nyárs divatos. Még jól emlékszem az ünnepélyes borjú r sőt ökörsütésekre, mikor hatalmas húsdarabokat forgattak a nyárson és adták az ünneplő népnek. A törököknél a nyárs méter hosszú, az apró szelet vegyeshús kúpalakban van ráhúzva. Alul nagyon szélesen van rárakva, feljebb mindig keskenyebb és legfelül csúcsban végződik, itt a tűz függőlegesen van egy vasállványon elhelyezve, a zsír pedig alulra csepeg és befolyik egy edénybe. A nyársat a hússal függőleges tengely körül forgatják. A nagyobb üzemben óraszerkezet forgatja szépen lassan, úgy, hogy a faszénparázs a kúpot szépen, egyenletesen süti. A török már sütés közben árulja. A megsült felső részből leszeletel egy kis tányérba, eladja, azután süti tovább. Sőt ha gyengén kél és a hús már nagy részben megsült, kiveszi a nyárshúst és elindul vele, kínálja a parkban ülő és az utcán ácsorgó embereknek. Ha megunja a járkálást és a kínálást és a hús is hűl, visszaviszi a maradékot, beteszi a nyárstartóba, forog és sül tovább a hús. Nálunk a tűz mindig vízszintesen van. A nyárs mindig vízszintes tengely körül forog. Még akkor is, ha óraszerkezet forgatja. Hogy a magyar konyhának egyik főeszköze volt a nyárs és nyárstartó, mutatja a nagymennyiségben és számos alakban ránkmaradt nyárs és nyárstartó tűzikutya. Ezenkívül ismert úgy a török, mint a magyar népnél a rost. A rost néhány vasszál keresztbe fektetve egy vasrámán. A bolgár és a török népeknél nincs lába, a magyarnál vaslába van. Ezt a rostot a tűzhelyre készítik, parazsat tesznek alá és a besózott vékony szelet húsdarabokat ráfektetik. Ez szépen sül az egyik oldalán, azután a másik oldalán, míg végre ehető lesz. Ez a rostonsült. Juh-, disznó-, borjúhúst így elkészítve nagyon jó. A bolgár és török nép ősi eledele a kebabcse. Ez apróra vágott juhhús, vereshagymával megszórva, borsozva, ujjnyi vastagságú és hosszú darabokat alakít a két tenyere között. Ezeket ráteszi a rostra és így süti meg. Erős makedón csövespaprikával tálalja. Nagyon jó eledelnek találtam. A magyar eledelek között a vágotthúsnak ilyen formában való elkészítését nem ismerem, azt hiszem már kiment az ősi szokásból. A hússütésnek más módja a cseréplábasban, cseréptányérban, vagy tepsiben való hússütés, mely már a magasabbrendű konyhaművészethez tartozik.
