Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

211 citromos tea. A ciberét csak reggelre eszik. Délben szalonnát sütnek. Estére pedig otthon esznek húst, vagy levest. Ecetcibere. A felforralt vízbe rántást, vagy habarást tesznek és ebbe ecetet töltenek. Ha van, egy kis cukort is tesznek bele. Köménymagos (kemínmagos) leves. A köménymagot megszárítják, megdarálják és vízben megfőzik. Sót tesznek bele. Szép piros, híg rántást készítenek egy kevés paprikával, ezzel felengedik és újra főzik. Ha eleget főtt, leszűrik, fehérkenyeret hánynak bele és megeszik. Hagymaleves. Vizet forralnak, sót tesznek bele. Vereshagymát felkarikáznak, a fővővízbe teszik. Főzik, mikor megfőtt, kis rántást főznek bele. Hűlni hagyják, kenyeret hánynak bele, megeszik. Divatos reggeli leves volt. A ciberék főleg savanyú reggeli eledelek voltak, tápértékük ért annyit, mint ma a tea citromsóval. III. A hús, mint a tiszántúli magyar tápláléka. A hús felhasználását a le\esételek készítésénél már láttuk, a következőkben a húsételek készítését fogjuk előadni. Kétségtelen, hogy az emberiség első étele a nyerskoszt volt. Nyersen ette a húst is. Ez az ősi visszaütés ma is sok szegényembernél megvan. A debreceni és tiszántúli bellér, mikor a disznót felbontja, meleg húsából befal egy-egy darabot. Kissé megpergelt farkavégét, füle és orra hegyét jóízűen eszi meg. Még többen szeretik a kolbászhúsnak megvágott, felfűszerezett nyershúst. Az még szinte természetes, hogy a megfüstölt és kiszárított húst jóízűen eszi meg szegény és jómódú egyaránt. Gondoljunk csak a pompás szárazkolbászra, mely tavaszra már jól megszárad, mely minden nép előtt jóízű magyar specialitás. A szalámira, a füstölt és szárított disznósódarokra és sonkára nálunk, melyet jóízűen szeletelünk egészen vékonyra és fogyasztunk el nyáron kenyér nélkül. Ugyancsak szárított marha, juh, disznó és malachúst esznek a bolgárok, törökök paszterma * néven, északi rokonaink fagyasztják, szárítják a rénszarvas (porro) húsát és nyersen eszik nyáron. Én is sokat ettem, mikor déli és északi rokonainknál utazgattam. Az is kétségtelen, hogy mikor az ősember az étel elkészítését megkezdte, az első eleséget sütötte. Nem mese a hamuba sült pogácsa. Ma az egészen szegényemberek, ha egy kis húsra tesznek szert, tüzes hamuba takarják. A cigány a lopott libát tollastól süti meg úgy, hogy belét kivetvén, a libát tollasan jó vastagon sárral betapasztja, betakarja a tüzes hamus parázsba, ott hagyja míg a sár fehérre ég s ekkor feltöri s a sárral lejön a toll. A megpárolt húsát megeszi. A tüzeshamuba sütik a debre-