Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

203 Előttevaló este a tejet jó vastag bűrire forralja, hagyja kihűlni lágy melegre. Akkor beótja. Ez úgy történik, hogy minden két liter tejhez vesz egy liter igen jó sűrű savanyú tejfelt. Ezt a kétfélét egy cserépszilkében jól összekavarja, befedi és aludni teszi. Reggelre megalszik, mint a kocsonya. A kihűlt kását szépen tálba rakják, az aludttejet kanállal szépen vigyázva bőven ráteszik, hogy az aludttej össze ne törjön. Öz\. Ternyei Istvánné szerint nehéz étel, de nagyon jó. Tejesgombóta. Régen a köles, ma a rizskását tejben öregre megfőzik, cukrot is tesznek bele, fehéjat törnek mozsárba és ezzel meghintik a tetejét és így fogyasztják. Gyengegyomrú, beteges asszonyok, gyermekek kedves eledele. Vendéglőben „tejberizs", rossz neve van. A háború óta nagyon elterjedt népünk körében a tejes kávé fogyasztás. A kávét pénzhiányában árpából pörköli a nép. A drága cukrot, ha teheti mézzel helyettesíti, ha nem, cukor nélkül is megissza a kávét. A kávét reggel issza, a szalonnát takarítja meg vele. A tehéntejet édesen oltották meg tarhá-nak. A tarhát a piacon kis mázatlan csuprokban aludva árulják. A legyek nagyon dongták, mert a régi debreceni közmondás azt tartotta : „Szemtelen, mint a piaci légy a tarhán !" A cibere, mint népeleség. A debreceni, főleg tiszántúli magyar nép a régi világban nagyon szerette a ciberét. Különösen meleg nyáron szegény, gazdag főzte és ette. A gyümölcscibere édes, a többi cibere savanyú lé volt. Debrecenben a gyümölcsciberét ették. Ez a cibere nem is volt olyan megvetendő eledel. Jó darab szilvaízt vízben felfőztek. Ebben a lében az aszalt meggyet, cseresznyét megfőzték, ráhabartak és ezt ették. Különösen nagypénteken, disznótorban vacsorára jómódú helyeken főzték. Általánosan nem szerették, mert a régi kádenciában ezt mondották róla : cibere, nincsen húsa. csak leve. hörbölie fel a fene ! De ciberéről lévén szó, nem mellőzhetjük a korpa, kása,- alma-, meggy-, tojás-, • ecet-, krompéj- (krumpli), répaciberét. Valamennyi erjesztett savanyúleves, melyet a Tiszántúlon kevés körültekintéssel ásott, rosszvizű kutak által elrontott gyomor erősen kíván. Leggyakoribb a korpacibere. Ez úgy készül, hogy a búzakorpát langyosvízzel leöntik, egy kis kovászt tesznek hozzá, azután két napig savanyodni teszik. Harmadnap a levét leöntik róla. Ezt felmelegítve isszák. Jobbmódúak tojást is ütnek bele. Ráhabarnak, rántással készítik el. Ha kovászt nem tesznek bele, 3—4 nap alatt savanyodik meg. A tengerikása ciberéhez a tengerit megdarálják durvára. Haját, vagyis korpáját (liháját) kifújják belőle, öt liter forró-