Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

196 — Pusztísd ükét, nem győzőm tengerivel ! — Aki jószágot tart, annak enni kell adni. így vitatkozik az asszony s közben beviszi a megölt tyúkot, A gazdasszony, ha maga fog ölnivaló tyúkot, kettőt-hármat megfog. Nézegeti, emelgeti, melyik kövérebb, melyiken van több hús. A kövér, nehéz tyúk nem tojik, a halvány taréjú sem. A hóna alá veszi, mutatóujját a tyúk kloakájába dugja. Ha tág; nem öli meg, mert tojik, ha szűk, megöli, mert úgysem tojna. Megborítja az ócska szita alá. Az igaz, hogy a tanyai ember a beteg tyúkot is megeszi. Sokszor már a tyúk nem tud menni, döglófélen van, a nyakát elvágja, hogy pár csepp vére csorogjon és megeszi. Az a közmondás azonban, hogy a magyar paraszt akkor eszik tyúkot,, ha vagy ő maga beteg, vagy a tyúk beteg, vagy mind a ketten betegek — nem helytálló, sőt a tanyán azt mondják, hiába jönnek az urak foglalni, az utolsó tyúkot csak én eszem meg. A nagy gonddal kiválasztott tyúkot kiveszi a szita alól, A kést megfeni a vászonfazék szájához. A halálra ítélt tyúk káricsál, utolsó nótáját énekli. Azután kiviszi a ganétartó mellé, lábaközzé fogja és elvágja a nyakát. Leteszi és így elvérzik. Ha az asszony félénk, ideges, életlen késsel rosszul vágja el a tyúk nyakát, ez feláll és véresen imbolyogva elindul. Ekkor a többi rárohan, ütik, vágják. Sok állatkínzás merül fel e téren. Ha a tyúk megdöglött (elvérzett) felveszi és ha öreg, tollastól a vályú hideg vízébe teszi s ott áll pár óra hosszáig. Most koppóvizet melegít. Ha a koppóvíz forró, megfogja a tyúkot lábánál fogva és előbb az elejét nyomkodja a forró vízbe, a tálba teszi és tépi róla a tollat : koppaszt. Az erős szárnytollak nehezen jönnek ki, többször be kell mártani a forró vízbe. Azután a csupasz nyakát fogja meg és a hátulját mártogatja a forró vízbe. Arról is leszedi a tollat. Vigyázni kell, hogy soká ne tartsa a tyúkot a forró vízbe, mert rásül a toll és inkább a bőre szakad le, mint a tolla kijöjjön. Lassan az összes tolltól megtisztítja, ott a szép sárga teste. Hozzáfog a felbontásához. A tálat a tollmaradéktól kimossa. Vizet tölt bele. Beleteszi az egész tyúkot. Levágja a fejét. Még leszedi a kevés szőrt. Szájából, nyelvéről leszedi a nem élvezhető szaruhártyát, a vízbe dobja. Kibontja a begyét, a nyelőcsővel együtt a körülötte nyávogó macskának veti. A nyakát levágja, levágja a két szárnyát. A test felbontásához lát. Levágja a két lábát, levágja a körmét. Levágja a két combját, a két combjatövét. Most hátára fordítja. Hátulról felvágja a hasát, kifordítja a belsőrészeit. Kiveszi a zúzzát és vízszintesen felvágja. Az eleséget kidobja belőle, a belső sárgarészt lehúzza. Két-három darabra vágja, behasogatja, ha megfő úgy néz ki, mint a szegfű. Leveszi a bélről a májat, erről leveszi az epét. Kiveszi a szívet, lépet. Ha