Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

178 A magyarember az állati húsok fogyasztásában sokkal finnyásabb, mint az elhamarkodott itéletű szakemberek által kikiáltott szomszédai. így valamennyien, akik a világháborút végigküzdöttük, jól tudjuk, hogy míg a magyar ember a lóhúst nem ette meg, addig a németek jóízűen fogyasztották el a sebesült, vagy szerencsétlenül járt hatalmas német lovakat, sőt boldogan dolgozták fel kolbásznak. Nálunk csak az elproletáriasult városi lakosság kezd lassan ráfanyalodni. — A magyar utálta a kutya- és macskahúst, noha az előbbit a cseh és lengyel náció, az utóbbit az olaszok nagyon kedvelték. Míg a déli, de különösen az olasz népnél nagyon el van terjedve az éneklőmadarak evése, addig a magyar ezeket inkább védi, mint pusztítja. Az olasz tengeri fronton a mi bakáink útálattal nézték, hogy a lakosság minden tengeri tüskést (csillagot stb.) felfalt, ezzel szemben az olaszok köpködtek, mikor látták, hogy a mi bakáink az otthonról kapott nyersszalonnát eszik kenyérrel. A magyar nép jóízűnek, sőt gyógyító erejűnek tartott sündisznóhúst is átengedi a kóbor cigányoknak. Ahány nemzet, annyi szokás e téren is. Míg a déli és keleti rokon népek a juhhúst tartják az első húsételnek, marhahúst a szegényeknek engedik át, addig a magyar nép már évszázadok óta átengedi az előbbrevalóságot a marhahúsnak. Azért a juhhúst is nagyon fogyasztják, különösen a nagy juhász községekben. A magyar ember a jószág levágásánál a legnagyobb anatómusnak mutatja magát. Bámulatos az a jó megfigyelés, ügyesség, amellyel a levágott jószágot széjjel szedi. A disznó széjjelvágásához csaknem minden kisember ért. Az ősökről száll firól-fira ez a tudomány. Már a tehén levágását szakemberekre bízza, akik szintén évszázados úton haladnak Debrecen városában. Ha manapság tekintjük, legtöbb marhahúst fogyaszt el, mert ahhoz jut legkönnyebben, azután disznóhúst eszik, mert ha teheti, 2—3 disznót meghízlal, egyet megöl zsírozónak, kettőt elad, hogy az egy ingyenben maradjon. A leölt disznó húsát konzerválja nyárára, kevesebb juhhúst, mert azt nem tudják annyiféleképpen elkészíteni, mint a marhahúst, meg aztán csontos, nem szaporít. Juhúst nem is árulnak egész évben csak Lőrincz napjától, míg a víz meg nem fagy, mert azt tartja a néphit, hogyha a birka fagyos vizet iszik, nagyon faggyúízű a húsa és nem jó. Mikor az 1850-es években a birkát behozták a köztenyésztésbe, a magyar ember a birkát nem ette meg, azért a hústmérő juhászok a lenyúzott birka farkán a szőrt meghagyták, hogy lássa a vevő, hogy magyar juhhúst vesz. Ez a szokás bolgár és török mészárszékekben most is megvan.