Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

158 Debrecen és a Tiszántúl egyszerű népének főkosztja a nyersszalonna. Ezt eszi paraszt, iparos, kereskedő egyszer legalább, de legtöbbször kétszer egy nap, reggel és este. Eszi télen, eszi nyáron egyaránt. ,,Jó a potya, ha nyersszalonna is !" — mondja a debreceni közmondás. Eszi pedig a vékony, húsos szalonnát, különösen a rostos húsos tokaszalonnát. Nyáron a szép avas sárga szalonnát orvosságként etetik a tüdőbetegekkel. A napszámosember boldog, ha kenyír-szalonnát ehetik. A falat szalonnákat és kenyereket úgy rakja szájába egymásután : falatozik. Az egyszerű napszámosember egész éven át 36—40 kilogramm szalonnát eszik meg. A magyar ember a nyersszalonnát bizonyos csinnal, mondhatnánk szertartással eszi. A darab szalonnát kiveszi a zacskóból, kezébe fogja, körülnézi, levág belőle egy rendes darabot, balkezének hüvelyk és mutatóujjai közé fogja úgy, hogy a bőre a mutatóujjára fekszik. A szalonna felső részére egy falat kenyérbelet tesz és hüvelyk ujjával leszorítja, hogy a hüvelyke zsíros ne legyen. A jó darab kenyeret pedig a szalonna mögé, markába fogja, a többi három ujjával és ekkor vág egy falat szalonnát a szalonna elejéből, beteszi szájába, utánna egy falat kenyeret, azt is beteszi a szájába, összerágja és így eszegeti szépen, lassan, tempósan. Mikor félig megette már és hüvelykével nem kényelmes szorítani, akkor a szalonnát megfordítja, a bőrét fogja két ujja közé és így tartja. Megeszi a másik felét is. Végül a bőrét szopogatja. A jófogú ember a bőrét is megeszi, az öreg, fogatlan ember átadja a fiatalnak. Pedig a szalonna bőr nagyon ízletes. Legtöbb ember, így magam is, a szalonnát bőr nélkül meg sem eszi. A parasztember nem irtózik a kukacos szalonnától. Sőt ezt nagyon jónak tartja. A szalonna a hiányos téli sózás miatt nyáron sokszor megkukacosodik. A magyar ember ezt nem tartja nagy veszedelemnek. Megeszi. Legfeljebb a finyásabb a kukacot kilöki belőle, ha meglátja. A régi debreceni közmondás azt tartja : Zsuzsokos búzából sütött kenyeret pondrós szalonnával összerágni, arra 3—4 éves bort inni : az az egészséges ! A nyersszalonna évszázados elesége a debreceni embernek, mert a városi tanács az elsők között limitálta a nép elsőrangú élelmiszerei között. 1670-ben így rendelkezik a városi tanács : Az ó-szalonnát 7 pénzért mérjék, orját, sódorját ne adják vele, hanem anélkül mérjék.

4 1672 tavaszán a szalonnának 6 pénzért adják fontját.

5 Nyárára a száraz szalonna ára felment. A száraz szin ó-szalonna fontját 8 pénzen engedtük.

6 1676 az ó-szalonnát sodora, orja nélkül 9 dénár, az újat dénár 6 4 Városi jegyzőkönyv. 1670. 825. Jap. 5 Városi jegyzőkönyv. 1672. 286. lap. 6 Városi jegyzőkönyv. 1672. 402. lap.