Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A hortobágy-görbeháti középkori templom és temető - Tartalom

130 a ciszterciek, premontreiek és lovagrendek koloniái is, kik az elvilágiasodott gazdag bencések helyett kezükbe vették a térítés ügyét és a föld és népe minden irányú művelését. Mindezekben a körülményekben látom magyarázatát az alföldi középkori falusi templomok nagy számának és ennek az igen nagyjelentőségű művelődéstörténeti korszaknak egyik parányi mozaikkockája a hortobágy-görbeháti középkori templom is. Bizonyos, hogy a keresztény nemzetségek ős szállásain — mert csak itt alakulhattak egyházas falvak, kolostorok — már csoportos sírok hirdették az elmúlt évtizedeket, mikor a temető sírjai mellé a nemzetség a templomot megépítette. Tehát a temetők rendszerint megelőzték a templomokat, amint ez minden ilyen települési helynek a természetéhez tartozik. Hiszen ismeretes, hogy a nemzetségek templomokat, kolostorokat a szállásbirtokon elhantolt nemes elődök lelki üdvéért, a kiválasztott védőszent és az ősök tiszteletére emelték. így képzeljük a görbeháti templom keletkezését is. A már meglévő néhány sír mellé, azok északi oldalára építették s így a III. István obuluszával datált sír valamivel régebbi, mint maga a templom, mely talán a XII. század utolsó negyedében, a dicső III. Béla király uralkodása alatt készülhetett, de nem igen később a XIII. század elejénél.