Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A hortobágy-görbeháti középkori templom és temető - Tartalom

Abb. 10. ábra. Pusztai táj a Hortobágy keleti szélén, a Görbeháton, a Szálka-ér partján. 5. A táj. A Hortobágy vidékének természeti viszonyai a középkorban. — Adatok a legnagyobb tiszai ártér történetéhez. Az alábbiakban olyan szempontokra is kiterjed figyelmünk, amilyeneket régészeti kutatások ismertetésénél kevesen szoktak figyelembevenni. Minél szélesebb a körültekintés látóhatára, annál több gondolat kerülhet felszínre, amely körülmény a kutatást elmélyíti és tartalmasabbá teszi. Ilyen szempontokul kínálkozik jelen esetben a táj és a kor, melyek egységéből hortobágypusztai kis templomunk, mint magyarhoni jellegzetesség, kisarjadzott. A mai Hortobágy-puszta a legegyszerűbb táj a világon ! Végtelennek látszó tökéletes síkság, mely ezt a tájformáját a Tisza árvizeinek köszönheti. Az ember kezétől eltekintve, jóformán nincs rajta semmi. Több kilométer távolságra 1—2 centiméterrel lehet kifejezni a magasságkülönbségeket. Térszíni esés híján megállott rajta a folyóvíz. Hogy az egyhangsúság még teljesebb legyen, szomjas szíkfoltjait kerülik még a felhők is.

7 így csak az tud benne igazán gyönyörködni, aki költői képzeletet és lelkesedést tud hozzáadni. De valamikor nem ilyen volt a Hortobágy vidéke ! A legújabb geomorfologiai és geobotanikai kutatások az Alföld hajdani tájformáit ma már nagy valószerűséggel tudják rekonstruálni. Ha az eredet és fejlődéstörténet régibb korszakaira nézve vannak is némi eltérések, alig mondható ez az ős- és középkor századairól, különösen ha már írott okmányok is támogatják a tudományos megfigyelésekből levont követ keztetéseket.