Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A hortobágy-görbeháti középkori templom és temető - Tartalom

122 Megemlítem még, hogy a koponyától balra, a sír fenekén, a téglarakás alatt, kb. 10—12 állótéglától borított helyen vékony faszenes réteget is észleltem. * A templomalap és sírok ismertetése után e fejezetekhez csatoltan szükségesnek tartom megemlíteni, hogy mind a törmelékből, mind a téglasírok falaiból olyan friss törésű tégladarabokat gyűjtöttem, melyek a változatos színeknek egész sorozatát tüntetik fel. Ügy gondolom, hogy a középkori téglagyártás és égetés technikájának tanulmányozása szempontjából bizonyára figyelemre valók. Tudjuk, hogy az égetett agyag színét mindig a nyers agyag kémiai összetétele és az égetés hőfoka szabja meg. Az oxidációs égetés általában a sárgás és pirosas színek változatait termeli, a fojtott, füstös hőben való égetés szürke, barnás és feketés színeket eredményez. Utóbbiak magasabb hőfoknál újraégetve pirosak lesznek. Színes téglákat vakolatlan falban díszítésre alkalmazhattak, de a véletlen is fontos szerepet játszhatott abban, hogy ugyanazon épület téglái közt egymástól eltérő, változatos színűek kerülnek elő. Különben a színes téglákkal részletesebben már Ipolyi Arnold foglalkozott,

6 kinek egykori meglátásait újabb megfigyelésekkel kell kiegészíteni, hogy ebben a dologban világosan láthassunk. Nem kevesebb érdeklődésre tarthatnak számot, különösen a zoológusok előtt azok az állati láblenyomatok, melyek a téglákba beégetve maradtak fenn számunkra. Ugyanis téglavetéskor a nyerstéglákra rámentek a háziállatok és rajta hagyva láblenyomatukat, a mester úgy égette ki azokat s aztán beépítették. Átvizsgálva a görbeháti ásatási törmelék egész anyagát, a 9. ábrán bemutatott láblenyomatos téglákat gyűjtöttem össze. Egy láb kutyáé vagy farkasé, egy malacénak látszik és kettőn madár láblenyomatok láthatók. Ezek kézzelfogható bizonyítékok az akkori falu vagy a környezet állatvilágára nézve.