Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A hortobágy-görbeháti középkori templom és temető - Tartalom

119 helyek, felszínek gyengén fejlettek. A processus mastoideus nem erő­teljes, kicsi. A condylus occipitalis kifelé domborodó, meglehetősen nagy. Kora 40—45 év körül. A varratok elcsontosodása a „lambda" mérőponttól felfelé figyelhető meg. Az arcus superciliaris nem kifejezett. A homlok meredek. Norma verticalis. A koponya keskeny, hosszú. A varratok egyen­letesen fogazottak. A koponya körvonala enyhén ívelt, nem szögletes, ilymódon bizo­nyos, hogy női koponyáról van szó. A koponya színe világosbarna és sárga között van. (Kurzenreiter János antropologus ismertetése.) 4. sz. sír. Ennek csontváza a 6. sz. téglasír északi oldalfala felett, 90 cm. mélyen a felszín alatt feküdt. Tehát a téglasíi felerészére rátemetkeztek. A csontváz iránya NyDNy—ÉÉK., fejjel NyDNy.-nak. Lábszárai széthányva. A hanyattfekvő csontváz kb. 168—170 cm. hosszú lehetett. Melléklete semmi. 5. sz. sír. A csontváz érintetlen, hanyattfekvő. Iránya NyDNy—ÉÉK., fejjel NyDNy.-nak. Kezei a medence felett összetéve. Hossza 170 cm. A sír mélysége 140 cm. a felszín alatt. Koponyája teljesen elkorhadt. Melléklete semmi. 6. sz. téglasír. Mind a téglafalak, mind a csontváz szét­hányva. A helyenként megmaradt, lapjára fektetett féltéglák­ból készült, ötrétegű falrészek után ítélve ez a téglasír is csónak­alakú volt, mint a 3. számú. Megközelítő méretei : külvilágban hossza 235, szélessége fejnél 48, lábnál 40 cm. Fekvés irányára, mélységére nézve hasonló a 3. sz. téglasírhoz. A helyszín­rajzon rekonstruált formában feltüntetve. A féltéglák méretei : 16x4, 17-5x5 és 18x5 cm. Melléklete nem volt. 7. sz. téglasír. (8. ábra.) A toronycsarnok főbejárata alatt hosszában, hanyattfekvő női csontváz. Főleg abban különbözik a többi téglasíroktól, hogy falazatát nem lapjára, hanem talpélre állított téglák alkotják, ahogy azt a 8. ábra feltünteti. A fejet kettőssorú kis fülkébe fektették és felülről téglalapokkal lépcsős piramisszerűen fedték be. Befedés nyo­mát figyeltem meg a lábnál is, bár itt a téglasír szerkezete ennek ellentmondani látszik. E téglasír feneke a torony fundamentum aljától 40 cm.-rel mélyebben feküdt. Miután a fundamentum 50 cm. mélyen volt eredetileg a földbe süllyesztve, a sír az egykori felszín alatt 90 cm. mély volt. Természetes, hogy a templom padlószíntje a környező felszínnél magasabb volt, azért a sír mélységét bátran vehetjük 120—130 cm.-nek a padlószínt alatt. Á mai törmelékes felszín alatti mélység ezt jóval meghaladja. Ha pedig azt vesszük, hogy az itt használt, talpélen álló téglák 27 cm. magasak ; erre jött a fedőtéglák vastagsága a fei felett (25— 30 cm.), úgy a téglasír felsőszíntje több mint y 2 m. közel­ségbe került a padlózathoz. Lásd helyszínrajzon (3. ábra) a hosszmetszetet ! Hogy mi volt az oka e különleges helyre való temetkezés-

Next

/
Thumbnails
Contents