Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)
Függelék - Előtanulmányok a panyolai tölgyfaépítményhez - Tartalom
92 A panyolai faépítmény helyzetét, fekvését tekintve, nyugodtan lehetne egy ilyen régi malom fenékgátjának maradványa, azonban szerkezete, felépítése, technikai kivitele, a hozzácsatlakozó palánk e feltevést nem látszanak támogatni. Mielőtt e kérdést közelebbről megvizsgálnánk, nézzük meg, hogy milyen anyagból és hogy épültek a vízimalmok fenékgátjai? Nagyon valószínű, hogy levéltárakban nemcsak a malmoknak, hanem gátjaiknak is vannak tervrajzai, hiszen pl. a FeketeKörösön még 1858-ban is voltak működő malmok (rippai, tenkei, fickói és feketetói), melyek közül az utóbbinak lezárt tiltója okozta 1856-ban azt az árvizet, mely a Köles-éren Nagyszalontáig húzódott. 5 5 Evlia Cselebi XVII. századi török világutazó a magyar malmokat megbámulta ugyan, de közelebbi ismertetésükkel nem sokat törődött. 5 6 Várakat ábrázoló régi metszeteken feltüntetett malomházak inkább csak sablonos ábrák. 1825-ből ismeretes Torda vármegye erdőfelügyelőjének javaslata, melyben többek között ez áll : „ami a gerendákból köttetendő gátakat illeti, azoknak formájukat és összeköttetések módját szükség lészen az erdőinspektorok által megkészítendő rajzolatok és nyomtatott írások által közönségessé tenni, hogy azokat akármely csak olvasni tudó malommesterek is megérthessék és elkészíthessék". 5 7 A magyar malmok gátjait -— Takáts Sándor kutatásai szerint — a molnárok építették, akiknek első és főfoglalkozása nem az őrlés, hanem a malomépítés volt. A magyar molnár tehát elsősorban faragómester volt. Gátkötő, bárdos- vagy faragómolnároknak nevezték őket, akik mesterségükön felül értettek mindenféle ács-, asztalos-, hajóépítő- és kerékgyártómesterséget, továbbá várépítéshez is felhasználták őket. Később a molnároknak nevezett faragómesterek eltanulták az őrlés mesterségét, maguk is őrlésre fanyalodtak és a malomépítés mesterségét átengedték az ácsoknak. Ettől kezdve a molnár-szót az őrléssel foglalkozó mesterekre alkalmazták. 5 8 ,,A magyar- vagy gátasmalmok szerkezete — írja Takáts — a víz nagysága s a gátak építési módja szerint többféle volt. Némelyik malomnak a háza a parton volt, a másiké meg a varátával szemben egy-egy hajón állott. Eszerint a gátas- vagy magyar-malmok között hajósmalmok is akadtak ugyan, de a hajtóerőt ezek is gátnyíláson át kapták kerekeikre, így tehát lényegesen különböztek a dunai (német módra készült) malmoktól. A gátak között ezek voltak a legközönségesebbek : öreg és fiókgátak, vízvetők, oldalgátak, fenékgátak, koronásgátak, liidasgátak, keresztül által való gátak. A gátak tölgyfából faragott őrkarók vagy fenékkarók leverésével készültek. —
