Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)
Függelék - Előtanulmányok a panyolai tölgyfaépítményhez - Tartalom
91 vallja, hogy a török-időben a közgazdasági élet visszafejlődését a közigazgatási rend felbomlása mellett a folyókon tetszésszerint létesített halászalkotmányok és az önkényesen és helytelenül beállított számtalan malomgát okozta. 4 9 Ilogy a gátasmalmok elszaporodását számokban is megvilágítsuk, megemlítjük, hogy a Szamoson 1771-ben 60-nál több gátasmalom volt, az erdélyi részeken is kb. 70, holott azelőtt az egész szakaszon csak néhány volt. Egy szolgabíró 1774-ben Farkas-Aszótól Szent-Mártonig 36 gátasmalmot talált. A gátak hossza 60-—75 öl volt. 5 0 A Fekete-Körösön összesen 14, 51 a Sebes-Körösön 5, 5 2 a Fehér-Körös felső szakaszán és a Csigérpatakon 36, a középső szakaszán 5 malom volt. 5 3 Nem sokkal lehetett kevesebb a Berettyón, mert jóformán minden parti falunak megvolt a maga malma. Medrének a malomgátak miatti elmocsarosodását élénken ecseteli Gallacz János. 5 4 A felsorakoztatott adatok bizonyítják, hogy a magyar gátas-malmok az Alföld, közelebbről a Tiszántúl vízrajzi viszonyaira döntő befolyással voltak. Míg a nagyobb folyókon (Duna, Tisza) a kevésbbé kárt okozó őrhajós-malmokat építették, a gátasmalmok a kis folyókra, folyásokra szorítkoztak. A törökvilág előtt a tisztán tartott kis folyókon is lehettek őrhajósmalmok, melyek mellett a megrakott sószálak nyugodtan úszhattak el, mindez azonban a török-háborúk kezdetével nagyon megváltozott éspedig a minden háborút nyomon kísérő két természetes körülmény folytán : az egyik a közigazgatási rendnek már fentebb említett megszűnése, a másik a hadak élelmezéséhez szükséges magasabb lisztszükséglet. Az első oknál fogva a folyókkal senki sem törődött. A parti erdők a mederbe düledeztek. Rájok rakódott a porondiszap ; zátonyok keletkeztek, miáltal a víz járása meglassúdott és ha voltak is rajta itt-ott őrhajós-malmok, a lassú és elsekélyesedett vízben többé nem váltak be. Egyidejűleg az erdőkbe és mocsarakba húzódó nép a maga élelmezése végett kizárólag hal- és vadfogásra kényszerült és a felesszámmal elszaporodott halászok keze nyomán a rekesztőhalászat sokféle zsallói, szegyéi és cégéi szelték a folyásokat. A másik ok, a magasabb lisztkereslet folytán a bajbajutott vízimalmok úgy segítettek magukon, hogy először valószínűleg oldalgátas, majd keresztülérő fenékgátas malmokká váltak. Mert míg az őrhajós-malom nagy és mély vizet igényel, a gátasmalom a kis vizet gyűjti, hogy a gát zúgóján, varátáján keresztül hajtóereje legyen. Miután a problémát megoldották, a malmok egyre-másra épültek. Ezeket a török nem csak hogy kímélte, de maga is építette, mert a sok katonának sok kenyér kellett és a kenyérsütés a gyulai, váradi és szolnoki várak törökjei számára jövedelmező foglalkozás volt a Tiszántúl lakosságának.
