Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Függelék - Előtanulmányok a panyolai tölgyfaépítményhez - Tartalom

hogy esős időben a földburkolás felázott s így a járhatóság csakis a faburkolás mikéntjétől függött. A panyolai faépítmény felsősori hosszanti törzsei, melyek tehát a menetiránnyal párhuzamosan futnak, már elegendő bizonyítékok az úttestelmélet ellen még akkor is, ha a törzsek közti gally- vagy rőzsetömést az útelmélet javára írjuk. De legfőbb bizonyíték ellene a harmadik ásatás eredménye, az északi palánk. Ez a karósor az építmény végét teljesen lezárja ; bizonyára részben vagy egészben sövényfonással volt ellátva : más szóval a faépítményen nem lehetett végigmenni, tehát a panyolai faépítmény nem lehetett úttest. Ettől eltekintve, meggyőződésünket érvekkel is bizonyítjuk. Gazdag vízhálózatú alföldi területeken, amilyen Magyarország is, a földgátak építésének ismerete a messze múltba nyúlik vissza. A földgátak feladata volt elsősorban az ármentesítés, de a műveltségi állapotok fejlődésével úttesteket is építettek földgátakhoz hasonlóan. Már a XIII. századi oklevelek a Rábának iztrákkal ( = gátakkal) való szabályozását említik.

1

3 Az 1569. évi országgyűlés a Csallóköz már meglévő ősrégi gátjait rendelte megerősíteni, majd 1615-ben II. Mátyás és később 1653-ban egy bizottság erős töltések hányását mondja ki a győri vár és a magyaróvári uradalom megmentése végett.

1

4 Az árterületeken lévő községek a lakosság gyarapodásával rendszerint leszorultak az ősi ülésekről, dombokról, földhátakról és szükségessé váltak a falvakat körülvevő körtöltések, melyeket a lakosság ősi tapasztalatok alapján maga készített el. Belvízszabályozásokkal kapcsolatban egyes nagybirtokosok saját földjeik biztosítására elkülönítő töltéseket építettek rendszerint a kisbirtokosok kárára.

1

5 Huszár Mátyás mérnöknek 1820-ban készült vízszabályozási terveiből is kitűnik, hogy a földgátak építése mindenfelé közismert bevált módszer volt.

1

6 Egyes városok nagy összegeket áldoztak árvíz elleni töltések fenntartására. így pl. Szatmár városa a XIX. század elején „tízezer ölekre nyúló töltéseket" volt kénytelen karban tartani.

1

7 Veszély esetén földtöltéseket rögtönöztek is

1

8 s általában a mult század közepén a rendszeres védtöltések tervei „a régebbi időkben már létesített töltésezések felhasználásával" készültek.

19 A földtöltéseket az elmosatás ellen fűzfadugványokkal biztosították,

2

0 sőt partok védelmére is emlegettek fűzfaágak leszúrását és karók leverését.

2

1 Miután a földgátak, mint ármentesítő építmények ennyire közismertek voltak, mi sem természetesebb, hogy idővel közlekedési célokra is gátakhoz hasonló földhányásokat építettek. Ehhez nem kellett sem erdőírtás, sem építőmester. Árterületeken, mocsarakban találkozunk földből hányt gátakkal, melyek