Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)

Függelék - Előtanulmányok a panyolai tölgyfaépítményhez - Tartalom

öü annyira egyenesen közlekedési célokra készültek, hogy az árvizek lefolyását is gátolták. A biharmegyei Szerep községbe mindkét oldalról náddal szegélyezett földsávon lehetett bejutni.

21

3 Továbbá olvassuk a Tiszavölgyi Társulat 1847. évi pesti nagygyűlésének jegyzőkönyvében, hogy ,,a' padéi révhez vezetendő töltés, melly a' Tisza folyó árterét keresztül gátolja, 's az árvíz lefolyását megakadályozza, . . . szigorúan tilalmaztatik".

2

2 Füzesgyarmattól K-re volt a siskási gát, melyet tulajdonosa, miután az egész vidék csak nádat termett, a nád kihordása végett építette. Ez a gát eleinte hidakkal volt ellátva, de a hatvanas években a nagy szárazságban eltávolították. A hetvenes években beköszöntött vizek lefolyását ellenben erősen akadályozta.

2

3 Ezek a földépítmények egyéb célra is beváltak. így a régi magyar halastavak mesterséges keretjei belől fával megbélelt földgátak voltak, melyeket gondosan szemmel tartani és az elkorhadt részeket örökösen újjal pótolni kellett.

2

4 Halastavakhoz hasonlatosak voltak azok a gátas vizek, melyeket vízben szegény városok tartottak fenn jószágfürösztésre, itatásra, így Zoltai Lajos kutatása szerint Debrecen városa 1657-ben elrendelte, hogy ,,a gátas vizeket procurálni kell. Apafi fejedelem 1681-ben Kondoros nevű gátas víz mellett ütött tábort. Midőn ugyanezen fejedelem 1668-ban vásári vám szedését engedélyezi a debrecenieknek, ezt azzal is indokolja, hogy a vásárra marhákat adni-venni bejövő idegenek a debreceni polgárok tóuizeit, amelyeket ezek folyók hiányában nagy munkaerővel töltések között tartanak fenn, szabadon használják". A Kondoroson kívül ilyen gátas víz volt a Tócó is. Alkalmasak voltak haltenyésztésre, vízimalmok hajtására, sőt a gubacsapók kallásra is használták.

2

5 Ahol a földből épített úttestek ereken, patakokon, folyókon mentek keresztül, ott már a középkorban hidakat építettek s rendszerint vámot szedtek, mint a réveknél. Sőt egyes földesurak ott is vámot szedtek, ahol ilyen töltések, hidak nem voltak. Az ilyen „száraz vámok" eltörléséről már Nagy Lajos király intézkedett az 1351. VIII. tc.-ben.

2

6 Viszont egyes földesurak engedélyt kaptak az uralkodótól, hogy „vizes és mocsaras helyeken hidakat építhessenek, töltéseket csinálhassanak és azokon az általmenő utasoktól .. . vámot szedhessenek". Ilyen engedélye volt pl. a MiA'o/ay-családnak 1574-ben öt helyen Mikola község határában.

2

7 Egészen természetes, hogy ezek az úttöltések, melyek akár hidakkal voltak ellátva, akár pedig révekhez vezettek, árterületeken mesterséges lefolyású akadályokat alkottak, különösen ha a hidak szűk nyilásúak voltak. Az ilyen hibákat a vízszabályozási munkálatok kezdetén számba is vették. így pl. a bizott-