Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1933 (1934)
Függelék - Előtanulmányok a panyolai tölgyfaépítményhez - Tartalom
84 víz folyását feltartsák. Lényeges itt tehát az altalajba vert cölöpsor, hogy az építmény az egyoldali víznyomásnak ellenállhasson. Tehát nem egyeztethető össze a panyolai alkotmánnyal, melynek technikai kivitele felülről reányomakodá teher tartására vall. Cölöp- és rőzseépítményekről olvasunk közelebbi részletezés nélkül a Sebes-Körös medrének kiképzésekor, amikor is azokat Nagyváradtól a szakáli hídig partomlások és zátonyos képződések ellen alkalmazták. 1 1 A felsorolt adatok mutatják, hogy partvédelmi intézkedések már a XVII. századtól kezdve ismeretesek. Az összefoglaló szakirodalom után eddig nem kutattam, de mind az itt említett adatok, mind a dolog természete és a mai modern partvédelmi munkálatok sejtetik velünk, hogy régebben is partvédő mű csak az lehetett, mely a támadási oldalon mélyen az altalajba hatolva, a védendő parttal szerkezetileg összefüggött. 1 2 A panyolai tölgyfaépítmény mindkét oldalán egyforma kivitelű, szabadon álló alkotmány, melynek ritkasorú cölöpjei mindkét oldalon megvannak és a hozzácsatlakozó egyszeres palánkot is figyelembe véve, nyugodtan állíthatjuk, hogy az semmiféle partvédelmi mű szerepét nem tölthette be. 2. Az úttest-elmélet. Ezt a felfogást a panyolai építmény rendeltetése felől magam bocsátottam a nagy nyilvánosság elé akkor, amikor az építmény első két ásatása után országszerte, sőt külföldön is élénk érdeklődés támadt. Véleményadásomat a további ásatásoktól tettem függővé, merthiszen senki sem tudhatta, hogy az építménynek mi lesz a folytatása a föld alatt? ! Semmiféle ásatási analógia nem állott rendelkezésünkre s így józan felfogással annak vallottuk a leletet, amihez első felében tényleg hasonlított : valamely mocsaras helyen átvonuló fa-úttestnek. A jobboldali csaknem egyenletesen lecsonkult rekeszkarók sora mintegy az úttest karfájának látszott. A keresztbefektetett néhány hidlásdeszkát és az arra alkalmazott gallyburkolást megfelelő földréteggel elegendőnek hittük ahhoz, hogy rajta valamikor járóművel közlekedhessenek. Ha azonban a dolgot közelebbről vesszük szemügyre, egyenesen követelménynek látszik, hogy minden fából készült úttesten, hidon vagy hasonló rendeltetésű építményen a felső burkolat faalkatrészei szorosan egymásmellett, az űtirány hossztengelyére keresztben feküdjenek. Mert ha arra gondolunk, hogy az úttestre földet raktak, azzal is számolni kelL
